HU/SB 3.24.33
33. VERS
- paraṁ pradhānaṁ puruṣaṁ mahāntaṁ
- kālaṁ kaviṁ tri-vṛtaṁ loka-pālam
- ātmānubhūtyānugata-prapañcaṁ
- svacchanda-śaktiṁ kapilaṁ prapadye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
param—transzcendentális; pradhānam—legfelsőbb; puruṣam—személy; mahāntam—aki az anyagi világ eredete; kālam—aki az idő; kavim—teljesen tudatos; tri-vṛtam—az anyagi természet három kötőereje; loka-pālam—aki valamennyi univerzum fenntartója; ātma—Önmagában; anubhūtya—belső energia által; anugata—elmerült; prapañcam—aminek anyagi megnyilvánulásai; sva-chanda—függetlenül; śaktim—aki hatalmas; kapilam—az Úr Kapilának; prapadye—meghódolok.
FORDÍTÁS
Meghódolok az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki Kapila formájában szállt alá, akinek hatalma független, aki transzcendentális, aki az Istenség Személyisége, az anyag összességének és az idő elemének az Ura, aki az anyagi természet három kötőereje alatt álló valamennyi univerzum teljesen tudatos fenntartója, s akiben az anyagi megnyilvánulások megsemmisülésük után elmerülnek.
MAGYARÁZAT
Kardama Muni, aki fiát, Kapila Munit paramnak nevezi, a hat fenségre utal e versben – a gazdagságra, az erőre, a hírnévre, a szépségre, a tudásra és a lemondásra. A param szóval a Śrīmad-Bhāgavatam elején (SB 1.1.1) a paraṁ-satyam kifejezésben találkozunk, s a summum bonumra, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére utal. A paramra további magyarázatot ad a következő szó, a pradhānam, ami azt jelenti, hogy a fő, az eredet, mindennek a forrása — sarva-kāraṇa-kāraṇam —, minden ok oka. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem forma nélküli; Ő puruṣam, vagyis az élvező, az eredeti személy. Ő az idő eleme, s mindentudó. Ismer mindent, a múltat, a jelent és a jövőt, ahogy azt a Bhagavad-gītā megerősíti. Az Úr azt mondja, „Én tudok mindenről, a jelenről, a múltról és a jövőről, mindenhol az univerzumban.” Az anyagi világ, amely a természet három kötőerejének bűvöletében működik, szintén az Ő energiájának egy megnyilvánulása. Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate: minden, amit látunk, csupán energiáinak kölcsönhatása (Śvetāśvatara Up. 6.8). Parasya brahmaṇaḥ śaktis tathedam akhilaṁ jagat. Ez a Viṣṇu Purāṇa kijelentése. Megérthetjük, hogy minden, amit látunk, az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatása, de valójában minden az Úr energiájának kölcsönhatása. Loka pālam: Ő valóban minden élőlény fenntartója. Nityo nityānām: Ő a legfőbb az élőlények között. Egyetlen, de sok-sok élőlényről gondoskodik. Isten tartja el az élőlények mindegyikét, de senki sem tarthatja el Istent. Ez az Ő svacchanda-śaktija: Ő nem függ másoktól. Tarthatja magát valaki függetlennek, akkor is függ valakitől, aki nála magasabb rendű. Az Istenség Személyisége azonban abszolút; nincsen senki, aki Nála magasabb rendű vagy Vele egyenlő lenne.
Kapila Muni Kardama Muni fiaként jelent meg, de mivel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének inkarnációja volt, Kardama Muni tiszteletteljes hódolatát ajánlotta Neki, teljes meghódolással. Ebben a versben egy másik szó is nagyon fontos: ātmānubhūtyānugata-prapañcam. Az Úr akár Kapilaként, akár Rāmaként, akár Nṛsiṁhaként vagy Varāhaként száll alá, s akármilyen formát vesz fel az anyagi világban, azok mind saját, személyes, belső energiájának megnyilvánulásai, és sohasem olyan formák, melyeket az anyagi energia hoz létre. A közönséges élőlények, akik az anyagi világban megnyilvánulnak, az anyagi energia létrehozta testekkel rendelkeznek, amikor azonban Kṛṣṇa, valamelyik kiterjedése vagy kiterjedéseinek részei alászállnak ebbe az anyagi világba, akkor bár úgy tűnik, hogy az Úr anyagi testtel rendelkezik, teste nem anyagi. Mindig transzcendentális teste van. Ám az ostobák és a gazemberek, akiket mūdhāknak neveznek, azt gondolják, hogy közülük való, ezért kigúnyolják Őt. Nem fogadják el Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, mert nem értik meg Őt. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban kijelenti, avajānanti māṁ mūḍhāḥ (BG 9.11): „A gonosztevők és az ostobák kigúnyolnak Engem.” Amikor Isten alászáll egy bizonyos formában, az nem jelenti azt, hogy az anyagi energia segítségével veszi fel e formáját. Úgy nyilvánítja meg lelki formáját, ahogyan az a lelki világban létezik.