HU/SB 3.24.41
41. VERS
- maitreya uvāca
- evaṁ samuditas tena
- kapilena prajāpatiḥ
- dakṣiṇī-kṛtya taṁ prīto
- vanam eva jagāma ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya mondta; evam—így; samuditaḥ—megszólította; tena—Általa; kapilena—Kapila által; prajāpatiḥ—az emberi társadalom ősnemzője; dakṣiṇī-kṛtya—körüljárva; tam—Őt; prītaḥ—megbékélve; vanam—az erdőbe; eva—valóban; jagāma—távozott; ha—akkor.
FORDÍTÁS
Śrī Maitreya így szólt: Miután fia, Kapila ekképpen mindent elmondott neki, Kardama Muni, az emberi társadalom ősnemzője körüljárta Őt, s békés, nyugodt elmével nyomban az erdőbe indult.
MAGYARÁZAT
Mindenki számára elengedhetetlen, hogy az erdőbe vonuljon. Ez nem csupán elmebeli kirándulás, amelyre az egyik ember elmegy, a másik nem. Mindenkinek az erdőbe kell vonulnia, legalább vānaprasthaként. Ez azt jelenti, hogy az ember száz százalékig a Legfelsőbb Úrnál keres menedéket, ahogy azt Prahlāda Mahārāja magyarázta apjával folytatott beszélgetésében. Sadā samudvignadhiyām (SB 7.5.5). Azok az emberek, akik elfogadtak egy ideiglenes anyagi testet, mindig teli vannak aggodalmakkal. Ezért nem szabad hagynunk, hogy ez az anyagi test túlságosan befolyásoljon bennünket, hanem meg kell próbálnunk megszabadulni a hatásától. Ezt a megszabadulást készíti elő az, hogy az ember az erdőbe vonul, azaz lemond családi kapcsolatairól, s kizárólag a Kṛṣṇa-tudatba merül. Ez a célja annak, hogy az ember az erdőbe megy, másképp az erdő csak a majmok és vadállatok hajléka. Ha az ember a vadonba vonul, az nem jelenti azt, hogy majommá vagy vérengző vadállattá válik. Azt jelenti, hogy kizárólag az Istenség Legfelsőbb Személyisége védelmét fogadja el, és teljesen elmerül a szolgálatban. Az embernek nem kell valóban elmennie az erdőbe. Jelenleg ez egyáltalán nem tanácsos egy olyan ember számára, aki egész életét nagyvárosokban töltötte. Ahogy azt Prahlāda Mahārāja magyarázta (hitvātma-pātaṁ gṛham andha-kūpam), nem szabad örökre a családi élet kötelességeinek végzésébe merülnünk, mert a családi élet Kṛṣṇa-tudat nélkül olyan, mint egy kiszáradt kút. Ha valaki egyedül sétálva egy réten beleesik egy kiszáradt kútba, és senki sincs ott, hogy megmentse, évekig kiabálhat, senki sem fogja meglátni őt, vagy hallani, hogy honnan jön a kiabálás. Biztos halál vár rá. Ehhez hasonlóan azok, akik megfeledkeztek a Legfelsőbb Úrral való örök kapcsolatukról, a családi élet kiszáradt kútjába estek, s helyzetük nagyon balszerencsés. Prahlāda Mahārāja azt tanácsolta, hogy valahogyan mondjunk le erről kútról, kezdjünk a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásába, és így szabaduljunk meg az anyagi rabságtól, amely aggodalommal teli.