HU/SB 3.24.45
45. VERS
- vāsudeve bhagavati
- sarva-jñe pratyag-ātmani
- pareṇa bhakti-bhāvena
- labdhātmā mukta-bandhanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vāsudeve—Vāsudevának; bhagavati—az Istenség Személyiségének; sarva-jñe—mindentudó; pratyak-ātmani—a Felsőlélek mindenkiben; pareṇa—transzcendentális; bhakti-bhāvena—odaadó szolgálat által; labdha-ātmā—az önvalóban megszilárdulva; mukta-bandhanaḥ—megszabadult az anyagi rabságtól.
FORDÍTÁS
Megszabadult a feltételekhez kötött élettől, s megszilárdult az önvalóban, transzcendentális odaadó szolgálatot végezve az Istenség Személyiségének, Vāsudevának, a mindenkiben jelen lévő, mindentudó Felsőléleknek.
MAGYARÁZAT
Amikor az ember az Úr transzcendentális odaadó szolgálatát végzi, felismeri, hogy mint egyéni léleknek eredeti helyzete az, hogy örökké a Legfelsőbb Úr, Vāsudeva szolgája. Az önmegvalósítás nem azt jelenti, hogy mivel a Legfelsőbb Lélek és az egyéni lélek egyaránt lelkek, ezért minden tekintetben egyenlőek. Az egyéni lélek hajlamos arra, hogy feltételekhez kötötté váljon, a Legfelsőbb Lelket azonban sohasem kötik feltételek. Amikor a feltételekhez kötött lélek ráébred arra, hogy ő a Legfelsőbb Lélek alárendeltje, helyzetét labdhātmānak, önmegvalósítottnak vagy mukta-bandhanának, anyagi szennyeződéstől mentesnek nevezik. Az anyagi szennyeződés mindaddig megmarad, amíg az ember azt gondolja, hogy éppen olyan, mint a Legfelsőbb Úr, vagy, hogy egyenlő Vele. Ez a helyzet māyā utolsó csapdája. Māyā mindig befolyásolja a feltételekhez kötött lelket. Még sok-sok meditáció és spekuláció után is māyā bűvöletének utolsó csapdáiban raboskodhat az ember, ha továbbra is azt gondolja, hogy azonos a Legfelsőbb Úrral.
A pareṇa szó fontos ebben a versben. Para azt jelenti, transzcendentális, mentes az anyagi szennyeződéstől. Parā bhaktinak nevezik azt, amikor valaki tökéletesen tisztában van azzal, hogy ő az Úr örök szolgája. Ha az ember anyagi dolgokkal azonosítja magát, és az odaadó szolgálatot azért végzi, hogy valamiféle anyagi nyereségre tegyen szert, azt viddhā-bhaktinak, szennyezett bhaktinak nevezik. Az ember valójában a parā bhakti végzésével szabadulhat fel.
Egy másik szó, melyet a vers megemlít, a sarva-jñe. A Felsőlélek, aki a szívben lakozik, mindenről tudatos. Ő mindent tud. Én a test cseréje miatt esetleg megfeledkezem múltban végzett cselekedeteimről, de mivel a Legfelsőbb Úr Paramātmāként bennem lakozik, Ő tud mindent; ezért el kell viselnem múltbeli karmám, tetteim következményeit. Lehet, hogy én elfelejtem a múltat, Ő azonban megadja nekem a szenvedést vagy az élvezetet múlt életem bűneiért, illetve jó tetteiért. Az embernek nem szabad azt gondolnia, hogy amiatt, hogy megfeledkezett múlt életének tetteiről, mentesül a visszahatásoktól. A következmények nem maradnak el, s hogy miféle visszahatásokban részesül valaki, azt a Felsőlélek, a szemtanú fogja megítélni.