HU/SB 3.25.18
18. VERS
- jñāna-vairāgya-yuktena
- bhakti-yuktena cātmanā
- paripaśyaty udāsīnaṁ
- prakṛtiṁ ca hataujasam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jñāna—tudás; vairāgya—lemondás; yuktena—rendelkezve vele; bhakti—odaadó szolgálat; yuktena—rendelkezve vele; ca—és; ātmanā—az elmével; paripaśyati—az ember látja; udāsīnam—semleges; prakṛtim—anyagi lét; ca—és; hata-ojasam—csökken az ereje.
FORDÍTÁS
Az önmegvalósításnak ebben az állapotában, a tudást és a lemondást odaadó szolgálatban gyakorolva, az ember mindent a megfelelő szemszögből lát. Közömbössé válik az anyagi léttel szemben, s az anyag csekélyebb hatással lesz rá.
MAGYARÁZAT
Ahogy egy bizonyos betegség kórokozói képesek a gyengébb embert megfertőzni, az anyagi természet, vagyis az illuzórikus energia hasonló módon a gyengébb, vagyis a feltételekhez kötött lélekre hat, míg a felszabadult lélekre nem. Az önmegvalósítás felszabadult állapotot jelent. Az ember a tudás és a vairāgya, a lemondás segítségével megérti eredeti helyzetét. Tudás nélkül az ember nem juthat el a megvalósításig. Megvalósítva azt, hogy ő a Legfelsőbb Lélek parányi szerves része, az ember eltávolodik az anyagi, feltételekhez kötött élettől. Ez az odaadó szolgálat kezdete. Ha nem szabadul meg az anyagi szennyeződéstől, senki sem tudja az Úr odaadó szolgálatát végezni. Ez a vers éppen ezért kijelenti: jñāna-vairāgya-yuktena — amikor az ember tökéletesen ismeri eredeti helyzetét, s minden anyagi ragaszkodástól megválva az élet lemondott rendjében él, akkor a tiszta odaadó szolgálat, a bhakti-yuktena révén az Úr szerető szolgájaként cselekedhet. Paripaśyati azt jelenti, hogy mindent a megfelelő szemszögből lát. Ekkor az anyagi természet befolyása szinte teljesen megszűnik. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 18.54) is megerősíti: brahma-bhūtaḥ prasannātmā — amikor az ember eléri az önmegvalósítás szintjén, akkor boldog lesz, az anyagi természet többé nem lesz rá hatással, s ezzel egy időben megszabadul a sajnálkozástól és a vágyakozástól is. Az Úr ezt a helyzetet mad-bhaktiṁ labhate parāmnak nevezi, annak az állapotnak, amikor az odaadó szolgálat valóban elkezdődik. A Nārada-pañcarātra hasonló módon megerősíti, hogy amikor az érzékek megtisztulnak, az Úr odaadó szolgálatát végezhetik. Aki ragaszkodik az anyagi szennyeződéshez, az nem lehet bhakta.