HU/SB 3.25.19
19. VERS
- na yujyamānayā bhaktyā
- bhagavaty akhilātmani
- sadṛśo ’sti śivaḥ panthā
- yogināṁ brahma-siddhaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; yujyamānayā—elvégezve; bhaktyā—odaadó szolgálat; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; akhila-ātmani—a Felsőlélek; sadṛśaḥ—mint; asti—ott van; śivaḥ—kedvező; panthāḥ—út; yoginām—a yogīknak; brahma-siddhaye—hogy tökéletességet érjen el az önmegvalósításban.
FORDÍTÁS
Az önmegvalósítás tökéletességét egyetlen yogī sem érheti el, ha nem végez odaadó szolgálatot az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, mert ez az egyetlen kedvező út.
MAGYARÁZAT
Ez a vers világosan elmagyarázza, hogy a tudás és a lemondás sohasem lehet tökéletes, ha nem kapcsolódik hozzá az odaadó szolgálat. Na yujyamānayā azt jelenti, hogy „összekapcsolás nélkül”. Ha odaadó szolgálatot végzünk, felmerül az a kérdés, hogy kinek ajánljuk fel ezt a szolgálatot. Az odaadó szolgálatot az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kell felajánlanunk, aki mindenkinek a Felsőlelke, mert ez az önmegvalósítás, a Brahman-megvalósítás egyetlen biztos útja. A brahma-siddhaye szó azt jelenti, hogy az ember megérti, hogy különbözik az anyagtól, s megérti, hogy ő Brahman. A védikus kifejezés erre az ahaṁ brahmāsmi. Brahma-siddhi azt jelenti, hogy az embernek tudnia kell, hogy ő nem anyag, hanem tiszta lélek. Sokféle yogī van, de valamennyiüknek az önmegvalósítással, a Brahman-megvalósítással kell foglalkozniuk. A vers egyértelműen kijelenti, hogy ha az ember nem adja át magát teljes mértékben az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának, nem léphet egykönnyen a brahma-siddhi útjára.
A Śrīmad-Bhāgavatam második fejezetének elején azt olvashatjuk, hogy ha az ember Vāsudeva odaadó szolgálatát végzi, akkor automatikusan megnyilvánul számára a lelki tudás, és automatikusan eltávolodik az anyagi világtól. Egy bhaktának tehát nem kell külön törekednie a lemondásra vagy a tudásra, mert az odaadó szolgálat maga olyan hatalmas, hogy a bhakta előtt szolgálatkész hozzáállása miatt minden megnyilvánul. Śivaḥ-panthāḥ — olvashatjuk e versben: ez az önmegvalósításhoz vezető egyetlen kedvező út. Az odaadó szolgálat útja a Brahman-megvalósítás elérésének legbensőségesebb folyamata. Hogy a Brahman-megvalósítás tökéletességét az odaadó szolgálat kedvező útját járva lehet elérni, az azt jelzi, hogy az úgynevezett Brahman-megvalósítás, vagyis a brahmajyoti sugárzásának megvalósítása nem brahma-siddhi. E brahmajyotin túl ott az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Az Upaniṣadokban egy bhakta azért imádkozik az Úrhoz, hogy kegyesen távolítsa el ezt a ragyogást, a brahmajyotit, hogy a brahmajyotiban megláthassa az Úr valódi, örök formáját. Amíg valaki nem jut el az Úr transzcendentális formájának megvalósításáig, nem beszélhetünk bhaktiról. A bhakti szükségszerűen feltételezi az odaadó szolgálat elfogadójának és az odaadó szolgálatot végző bhaktának a létét. Az odaadó szolgálat révén elért brahma-siddhi az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megvalósítása. A Legfelsőbb Istenség teste ragyogó sugarainak megértése nem brahma-siddhi, nem a Brahman-megvalósítás tökéletes szintje. A Legfelsőbb Személy Paramātmā arculatának megvalósítása sem tökéletes, mert Bhagavān, az Istenség Legfelsőbb Személyisége akhilātmā — Ő a Felsőlélek. Aki megérti a Legfelsőbb Személyt, az megérti többi arculatát is, a Paramātmāt és a Brahmant. Ez a teljes megvalósítás a brahma-siddhi.