HU/SB 3.26.38
38. VERS
- vāyoś ca sparśa-tanmātrād
- rūpaṁ daiveritād abhūt
- samutthitaṁ tatas tejaś
- cakṣū rūpopalambhanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vāyoḥ—a levegőből; ca—és; sparśa-tanmātrāt—ami az érintés finom eleméből fejlődik ki; rūpam—forma; daiva-īritāt—a sors szerint; abhūt—kifejlődött; samutthitam—ébredt; tataḥ—abból; tejaḥ—tűz; cakṣuḥ—a látás érzéke; rūpa—szín és forma; upalambhanam—érzékelés.
FORDÍTÁS
A levegő és a tapintásérzékelés kölcsönhatása révén, az ember különféle formákra tesz szert sorsának megfelelően. E formák kialakulása során létrejön a tűz, a szem pedig különféle színes formákat lát.
MAGYARÁZAT
A sors, a tapintásérzékelés, a levegő kölcsönhatásai és az elme állapota következtében — amit az éteri elem hoz létre — az ember korábbi cselekedetei szerint kap egy testet. Mondanunk sem kell, hogy az élőlény egyik testből a másikba vándorol. Testének formája a sorsa szerint, valamint egy felsőbbrendű hatalom elrendezése alapján változik, amely a levegő kölcsönhatásait és az elme helyzetét szabályozza. A forma a különféle érzékfelfogások kombinációja. Az előre meghatározott cselekedeteket az elme állapota és a levegő kölcsönhatása okozza.