HU/SB 3.26.4
4. VERS
- sa eṣa prakṛtiṁ sūkṣmāṁ
- daivīṁ guṇamayīṁ vibhuḥ
- yadṛcchayaivopagatām
- abhyapadyata līlayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ eṣaḥ—ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége; prakṛtim—anyagi energia; sūkṣmām—finom; daivīm—Viṣṇuval kapcsolatos; guṇamayīm—az anyagi természet három kötőerejével felruházott; vibhuḥ—a legnagyobb a hatalmasok között; yadṛcchayā—saját akaratából; iva—egészen; upagatām—elérte; abhyapadyata—elfogadta; līlayā—kedvteléseként.
FORDÍTÁS
Kedvteléseként, ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége — a legnagyobb a hatalmasok között — elfogadta a finom anyagi energiát, amely a természet három kötőerejével van felruházva, s Viṣṇuval áll kapcsolatban.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a guṇamayīm szó nagyon jelentős. Daivīm azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyiségének energiája”, guṇamayīm pedig azt, hogy „az anyagi természet három kötőerejével felruházva”. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyiségének anyagi energiája megjelenik, ez a guṇamayīm energia a három kötőerő energiáinak megnyilvánulásaként működik; úgy viselkedik, mint egy lepel. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből kiáradó energia kétféleképpen nyilvánul meg – mint a Legfelsőbb Úr kiáradása, és mint az Úr arcát eltakaró lepel. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy mivel az egész világot az anyagi természet három kötőereje tartja illúzióban, a közönséges feltételekhez kötött lélek amiatt, hogy ez az energia befedi őt, nem látja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Nagyon szemléletes a felhő példája. Hirtelen megjelenik egy nagy felhő az égen. Ez a felhő kétféleképpen érzékelhető. A nap számára a felhő saját energiájának terméke, de egy hétköznapi ember számára, aki feltételekhez kötött helyzetben van, egy lepel, amely eltakarja a szemet; a felhő miatt nem látható a nap. A valóság nem az, hogy a napot valóban felhő borítja; csak a közönséges lény látását takarta el. Ugyanígy, māyā sem képes eltakarni a Legfelsőbb Urat — aki māyā fölött áll —, az anyagi energia fedi be a közönséges élőlényt. Azok a feltételekhez kötött lelkek, akiket māyā befed, ők az egyéni élőlények, akinek pedig energiájából māyā létrejön, Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
A Śrīmad-Bhāgavatamban egy másik helyen, az Első Ének hetedik fejezetében azt olvashatjuk, hogy Vyāsadeva, lelki szemeivel látta a Legfelsőbb Urat és az anyagi energiát, aki Mögötte állt. Ez azt mutatja, hogy az anyagi energia nem képes eltakarni az Urat, ahogy a sötétség sem tudja eltakarni a napot. A sötétség nagyon jelentéktelen területet képes csupán elborítani a nap birodalmához képest. A sötétség jelen lehet egy kis barlangban, de a nyílt eget nem áraszthatja el. Hasonló módon, az anyagi energia befedő képessége korlátozott, s nem hathat az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, akit ezért vibhunak neveznek. Ahogy a nap elfogadja, hogy a felhő megjelenik, az Úr is elfogadja az anyagi energia bizonyos időközönként való megjelenését. Noha anyagi energiáját az Úr arra használja, hogy megteremtse az anyagi világot, ez nem jelenti azt, hogy Őt befedi ez az energia. Akiket befed ez az anyagi energia, azokat feltételekhez kötött lelkeknek nevezik. Az Úr az anyagi energiát az anyagi világban bemutatott kedvtelései érdekében fogadja el a teremtés, a fenntartás és a pusztítás során. Ám a feltételekhez kötött lélek be van fedve; nem érti meg, hogy ezen az anyagi energián túl ott van az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki minden ok oka, ahogy egy csekély értelmű ember sem képes megérteni, hogy a felhők burkán túl ragyogó napsütés uralkodik.