HU/SB 3.26.61
61. VERS
- manasaś candramā jāto
- buddhir buddher girāṁ patiḥ
- ahaṅkāras tato rudraś
- cittaṁ caityas tato ’bhavat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manasaḥ—az elméből; candramāḥ—a hold; jātaḥ—megjelent; buddhiḥ—intelligencia; buddheḥ—intelligenciából; girām patiḥ—a beszéd ura (Brahmā); ahaṅkāraḥ—hamis ego; tataḥ—akkor; rudraḥ—az Úr Śiva; cittam—tudat; caityaḥ—a tudat felett uralkodó istenség; tataḥ—akkor; abhavat—megjelent.
FORDÍTÁS
Az elme után megjelent a hold. Következőként az intelligencia jelent meg, majd az Úr Brahmā. Aztán megjelent a hamis ego, majd az Úr Śiva. Az Úr Śiva után pedig a tudat és a tudat felett uralkodó istenség.
MAGYARÁZAT
A hold az elme után jelent meg, s ez jelzi, hogy a hold az elme uralkodó istensége. Az Úr Brahmā, aki az intelligencia után jelent meg, hasonló módon az intelligencia uralkodó istensége, az Úr Śiva pedig, aki a hamis ego után jelent meg, a hamis ego uralkodó istensége. Ez a vers tehát utal arra, hogy a holdisten a jóság minőségében van, míg az Úr Brahmā a szenvedély, az Úr Śiva pedig a tudatlanság kötőerejében. Az, hogy a tudat a hamis ego után jelent meg, azt mutatja, hogy az anyagi tudat kezdettől fogva a tudatlanság kötőereje alatt áll, ezért az embernek tudata megtisztításával meg kell tisztítania magát. Ezt a tisztító folyamatot Kṛṣṇa-tudatnak nevezik. Amint a tudat megtisztul, eltűnik a hamis ego. A téves azonosítást, mely szerint a test az önvaló, hamis azonosításnak, hamis egónak nevezik. Az Úr Caitanya megerősíti ezt Śikṣāṣṭakájában. Azt mondja, hogy a mahā-mantra, a Hare Kṛṣṇa éneklésének első eredménye az, hogy a tudat, vagyis az elme tükre megtisztul a szennyeződéstől, s az anyagi lét lángoló tüze azonnal kialszik. Az anyagi lét lángoló tüze a hamis ego következménye, ám amint ez a hamis ego megszűnik, az ember megértheti valódi kilétét, s ekkor valóban kiszabadul māyā karmai közül. Amint valaki kiszabadul a hamis ego karmai közül, intelligenciája szintén megtisztul, s elméjében örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lótuszlábára gondol.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a telihold napján jelent meg Gauracandraként, a makulátlan, transzcendentális holdként. Az anyagi holdon foltok vannak, ám a transzcendentális holdon, Gauracandrán nincsenek. Annak érdekében, hogy az ember megtisztult elméjét a Legfelsőbb Úr szolgálatára rögzíthesse, a makulátlan holdat, Gauracandrát kell imádnia. Akik az anyagi szenvedély hatása alatt állnak, vagy akik intelligenciájukat életük során az anyagi fejlődés érdekében akarják használni, általában az Úr Brahmāt imádják, akik pedig a sötét tudatlanság rabjai, s magukat a testükkel azonosítják, az Úr Śiva imádói. A materialisták, például Hiraṇyakaśipu és Rāvaṇa, az Úr Brahmā vagy az Úr Śiva imádói, míg Prahlāda és más bhakták a Kṛṣṇa-tudat szolgálatában a Legfelsőbb Urat, az Istenség Személyiségét imádják.