HU/SB 3.26.62
62. VERS
- ete hy abhyutthitā devā
- naivāsyotthāpane ’śakan
- punar āviviśuḥ khāni
- tam utthāpayituṁ kramāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ete—ezek; hi—valóban; abhyutthitāḥ—megnyilvánultak; devāḥ—félistenek; na—nem; eva—egyáltalán; asya—a virāṭ-puruṣának; utthāpane—létrejöttekor; aśakan—képesek voltak; punaḥ—újra; āviviśuḥ—beléptek; khāni—a test részei; tam—Őt; utthāpayitum—felébreszteni; kramāt—egyik a másik után.
FORDÍTÁS
Amikor a félistenek és a különféle érzékek uralkodó istenségei így megnyilvánultak, fel akarták ébreszteni megjelenésük eredetét. Ám mivel nem jártak sikerrel, egymás után újra behatoltak a virāṭ-puruṣa testébe, hogy felébresszék Őt.
MAGYARÁZAT
Ahhoz, hogy az ember felébressze az alvó irányító Istenséget bensőjében, érzéktevékenységeit befelé kell irányítania ahelyett, hogy a külvilágra irányítaná. A következő versek nagyon világosan el fogják magyarázni azokat az érzéktevékenységeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a virāṭ-puruṣa felébredjen.