HU/SB 3.27.17
17. VERS
- devahūtir uvāca
- puruṣaṁ prakṛtir brahman
- na vimuñcati karhicit
- anyonyāpāśrayatvāc ca
- nityatvād anayoḥ prabho
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devahūtiḥ uvāca—Devahūti így szólt; puruṣam—a szellemi lélek; prakṛtiḥ—az anyagi természet; brahman—ó, brāhmaṇa; na—nem; vimuñcati—szabadon enged; karhicit—bármikor; anyonya—egymásnak; apāśrayatvāt—a vonzódástól; ca—és; nityatvāt—az örökkévalóságtól; anayoḥ—mindkettőnek; prabho—ó, Uram.
FORDÍTÁS
Śrī Devahūti így kérdezett: Kedves brāhmaṇám! Szabadon engedi-e valaha is az anyagi természet a szellemi lelket? Mivel az egyik örökké vonzódik a másikhoz, hogyan válhatnának el?
MAGYARÁZAT
Devahūti, Kapiladeva anyja felteszi első kérdését. Bár az ember megértheti, hogy a szellemi lélek és az anyag különböznek egymástól, elválasztani őket sem filozófiai spekulációval, sem a megfelelő megértéssel nem lehet. A szellemi lélek a Legfelsőbb Úr határenergiája, az anyag pedig az Úr külső energiája. E két örök energia valamilyen módon összekapcsolódott, s rendkívül nehéz elválasztani az egyiket a másiktól; hogyan szabadulhat hát fel az egyéni lélek? A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a lélek eltávozik a testből, a testnek nincs valódi léte, s amikor a testet különítjük el a lélektől, a lélek jelenlétét többé nem tudjuk érzékelni. Amíg a lélek és a test együtt vannak, megérthetjük, hogy az élet jelen van. Amikor azonban elválasztjuk őket, akkor sem a testnek, sem a léleknek nincs megnyilvánult léte. Ezt a kérdést, amit Devahūti Kapiladevának feltett, többé-kevésbé a voidizmus filozófiája sugallta. Az üresség filozófiáját vallók azt mondják, hogy a tudat az anyag kombinációjának a terméke, s amint a tudat eltávozik, az anyagi kombináció szétesik, ezért végső soron nincs más, csak üresség. A māyāvāda filozófiában a tudatnak ezt a hiányát nirvāṇának nevezik.