HU/SB 3.27.23
23. VERS
- prakṛtiḥ puruṣasyeha
- dahyamānā tv ahar-niśam
- tiro-bhavitrī śanakair
- agner yonir ivāraṇiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prakṛtiḥ—az anyagi természet befolyása; puruṣasya—az élőlénynek; iha—itt; dahyamānā—felemésztve; tu—de; ahaḥ-niśam—éjjel és nappal; tiraḥ-bhavitrī—eltűnve; śanakaiḥ—fokozatosan; agneḥ—tűznek; yoniḥ—a megjelenés oka; iva—mint; araṇiḥ—rőzse.
FORDÍTÁS
Az anyagi természet ereje befedte az élőlényt, aki úgy tűnik, ezáltal örökké lángoló tűzben ég. A komolyan végzett odaadó szolgálat folyamatával azonban ezt a hatást meg lehet szüntetni, mint ahogy a tüzet okozó rőzsét is felemészti a tűz.
MAGYARÁZAT
A tűz ott tartózkodik a fában, s amikor a körülmények kedvezővé válnak, a tűz fellobban. De a fadarabokat, amelyek a tüzet előidézik, szintén felemészti a tűz, ha megfelelően bánunk vele. Ehhez hasonlóan az élőlény anyagi, feltételekhez kötött léte annak a vágyának köszönhető, hogy uralkodni akar az anyagi természet fölött, s irigy a Legfelsőbb Úrra. Így a legnagyobb betegsége az, hogy eggyé akar válni a Legfelsőbb Úrral, illetve hogy az anyagi természet ura akar lenni. A karmīk az anyagi természet forrásait kihasználva annak urává akarnak válni, s emellett az érzékkielégítés élvezetére is vágynak, a felszabadulásra vágyakozó jñānīk pedig, akik csalódtak az anyagi lehetőségek élvezetében, eggyé akarnak válni az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, vagyis bele akarnak olvadni a személytelen ragyogásba. Ez a két betegség az anyagi szennyeződésnek köszönhető. Az odaadó szolgálat képes megszüntetni az anyagi szennyeződést, mert az odaadó szolgálatból e két betegség — a vágy az anyagi természet feletti uralkodásra és a vágy arra, hogy eggyé váljunk a Legfelsőbb Úrral — hiányzik. Ezért a Kṛṣṇa-tudatban figyelmesen végzett odaadó szolgálat egyszerre megsemmisíti az anyagi lét okát.
A felületes szemlélő számára egy teljesen Kṛṣṇa-tudatú bhakta nagy karmīnak tűnik, aki örökké dolgozik, ám a bhakta cselekedeteinek bensőséges jelentősége az, hogy a Legfelsőbb Úr elégedettségéért tesz mindent. Ezt nevezik bhaktinak, odaadó szolgálatnak. Arjuna kívülről nézve harcos volt, de amikor a harccal örömet okozott az Úr Kṛṣṇa érzékeinek, bhakta lett belőle. Egy bhakta szintén tanulmányozza a filozófiát, hogy megértse a Legfelsőbb Személyt eredeti valójában, a bhakta cselekedetei mégis olyannak tűnhetnek, mint azé az emberé, aki elméjében spekulál. Valójában azonban a lelki természetet és a transzcendentális cselekedeteket próbálja megérteni. Így bár a filozófiai elmélkedésre való hajlam jelen van, a gyümölcsöző tettek és az empirikus spekuláció anyagi hatásai az ő esetében nem érvényesülnek, mert ezzel a tevékenységgel az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálja.