HU/SB 3.27.4
4. VERS
- arthe hy avidyamāne ’pi
- saṁsṛtir na nivartate
- dhyāyato viṣayān asya
- svapne ’narthāgamo yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
arthe—valódi ok; hi—bizonyára; avidyamāne—nem létező; api—bár; saṁsṛtiḥ—az anyagi létezés helyzete; na—nem; nivartate—megszűnik; dhyāyataḥ—elmélkedve; viṣayān—az érzékek tárgyai; asya—az élőlénynek; svapne—egy álomban; anartha—a hátrányoknak; āgamaḥ—érkezés; yathā—mint.
FORDÍTÁS
Valójában az élőlény transzcendentális az anyagi léthez képest, de mivel uralkodni akar az anyagi természet fölött, anyagi létezésének állapota nem szűnik meg, s mint egy álomban, különféle kedvezőtlen hatások érik.
MAGYARÁZAT
Az álom példája nagyon szemléletes. Az elme különféle állapotai következtében álmunkban kedvező és kedvezőtlen helyzetekbe kerülünk. A szellemi léleknek hasonló módon semmi köze nincs az anyagi természethez, de annak a mentalitásának köszönhetően, hogy uralkodni akar fölötte, feltételekhez kötött léthelyzetbe kerül.
A feltételekhez kötött létet a vers dhyāyato viṣayān asyának nevezi. Viṣaya az élvezetek tárgyát jelenti. Amíg az ember továbbra is azt gondolja, hogy élvezheti az anyag nyújtotta kedvező lehetőségeket, addig élete feltételekhez kötött, amint azonban észhez tér, nyomban szert tesz arra a tudásra, hogy ő nem az élvező, mert az egyetlen élvező az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 5.29) megerősíti, az Istenség Legfelsőbb Személyisége biztosítja minden áldozat és lemondás eredményét (bhoktāraṁ yajña-tapasām), s Ő a tulajdonosa mindhárom világnak (sarva-loka-maheśvaram). Ő minden élőlény igaz barátja. Mi azonban ahelyett, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét ismernénk el birtokosként, élvezőként, s elismernénk eredeti helyzetét, mely szerint Ő minden élőlény barátja, magunkat tekintjük tulajdonosnak, élvezőnek és barátnak. Emberbaráti tevékenységet végzünk abban a hiszemben, hogy így az emberi társadalom barátai vagyunk. Az ember hirdetheti azt magáról, hogy nemzetének jó fia, az emberek és az ország legjobb barátja, a valóságban azonban nem lehet mindenkinek a legjobb barátja. Az egyetlen barát Kṛṣṇa. Meg kell próbálnunk felemelni a feltételekhez kötött lélek tudatát a megértésnek arra a síkjára, hogy Kṛṣṇa az igaz barát. Ha az ember Kṛṣṇával barátkozik, Kṛṣṇa sohasem csapja be, s megkap Tőle minden segítséget, amire szüksége van. A legnagyobb szolgálat a feltételekhez kötött lélek tudatának felébresztése, s nem az, ha egy másik élőlény legjobb barátjának kiáltjuk ki magunkat. Képességünk a barátságra korlátozott. Vannak, akik barátnak tartják magukat, ám nem lehetnek korlátlanul barátok. Számtalan élőlény van, forrásaink pedig korlátozottak; nem lehetünk tehát valójában javára az embereknek. A legjobb szolgálat, amit az embereknek tehetünk, hogy felébresztjük Kṛṣṇa-tudatukat, hogy megtudják, a legfelsőbb élvező, a legfelsőbb tulajdonos és a legfelsőbb barát Kṛṣṇa. Ekkor az élőlény illuzórikus álma, melyben az anyagi természet fölött akar uralkodni, szertefoszlik.