HU/SB 3.28.26
26. VERS
- vakṣo ’dhivāsam ṛṣabhasya mahā-vibhūteḥ
- puṁsāṁ mano-nayana-nirvṛtim ādadhānam
- kaṇṭhaṁ ca kaustubha-maṇer adhibhūṣaṇārthaṁ
- kuryān manasy akhila-loka-namaskṛtasya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vakṣaḥ—a mellkas; adhivāsam—a lakhely; ṛṣabhasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; mahā-vibhūteḥ—Mahā-Lakṣmīnak; puṁsām—személyeknek; manaḥ—az elmének; nayana—a szemeknek; nirvṛtim—transzcendentális öröm; ādadhānam—adni; kaṇṭham—a nyak; ca—szintén; kaustubha-maṇeḥ—a Kaustubha drágakőnek; adhibhūṣaṇa-artham—ami emeli szépségét; kuryāt—meditáljon rajta; manasi—az elmében; akhila-loka—az egész univerzum által; namaskṛtasya—akit imádnak.
FORDÍTÁS
A yogī azután meditáljon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének mellkasán, Mahā-Lakṣmī istennő nyugvóhelyén. Az Úr mellkasa a forrása az elme minden transzcendentális gyönyörének s a szem teljes elégedettségének. A yogī ekkor vésse emlékezetébe az Istenség Személyiségének nyakát, az Úrét, akit az egész univerzum csodál. Az Ő nyaka csupán emeli a Kaustubha drágakő szépségét, amely mellkasán függ.
MAGYARÁZAT
Az Upaniṣadok azt mondják, hogy az Úr különféle energiái a teremtés, pusztítás és fenntartás érdekében működnek. Az Úr mellkasa a tárháza e felfoghatatlanul változatos energiának. Ahogy az emberek általában mondják, Isten mindenható. Ezt a hatalmat Mahā-Lakṣmī, minden energia kútfeje képviseli, aki az Úr transzcendentális testének mellkasán nyugszik. Az a yogī, aki tökéletesen képes az Úr transzcendentális testének e pontján meditálni, rendkívüli anyagi képességekre tehet szert, ami a yoga rendszerének nyolc tökéletességét foglalja magában.
A vers elmondja, hogy az Úr nyakának szépsége emeli a Kaustubha ékkő szépségét, s nem pedig fordítva. Maga az ékkő még gyönyörűbb lesz amiatt, hogy az Úr a nyakában viseli. A yogīnak ezért meditálnia kell az Úr nyakán. Az Úr transzcendentális formáján lehet az elmében meditálni, vagy a templomban is állíthatunk róla szobrot, melyet úgy díszítenek fel, hogy mindenki elmélkedhessen rajta. A templomi imádat tehát azok számára van, akik nem állnak olyan magas szinten, hogy meditálni tudjanak az Úr formáján. Nincsen különbség aközött, hogy az ember rendszeresen ellátogat az Úr templomába, vagy, hogy közvetlenül látja az Úr transzcendentális formáját; a kettő azonos értékű. A yogī előnyös helyzetben van, mert bárhol leülhet egy magányos helyen, s meditálhat az Úr formáján. Annak azonban, aki nem áll ilyen magas szinten, el kell mennie a templomba. Amíg nem teszi, addig nem láthatja az Úr formáját. Akár halljuk, akár látjuk, akár meditálunk rajta, a cél az Úr transzcendentális formája; szó nincs ürességről vagy imperszonalizmusról. Az Úr a transzcendentális boldogság áldásában részesítheti a templomba látogatót, a meditáló yogīt és azt is, aki az Úr transzcendentális formájáról hall az olyan szentírásokból, mint a Śrīmad-Bhāgavatam vagy a Bhagavad-gītā. Az odaadó szolgálat végzésének kilenc folyamata van, amelyek közül az egyik a smaraṇam, a meditáció. A yogīk a smaraṇam nyújtotta lehetőségeket ragadják meg, míg a bhakti-yogīk a hallás és éneklés folyamatának különleges előnyeit próbálják a javukra fordítani.