HU/SB 3.28.31
31. VERS
- tasyāvalokam adhikaṁ kṛpayātighora-
- tāpa-trayopaśamanāya nisṛṣṭam akṣṇoḥ
- snigdha-smitānuguṇitaṁ vipula-prasādaṁ
- dhyāyec ciraṁ vipula-bhāvanayā guhāyām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—az Istenség Személyiségének; avalokam—pillantások; adhikam—ismétlődő; kṛpayā—könyörületességgel; atighora—a legfélelmetesebb; tāpa-traya—a háromszoros szenvedés; upaśamanāya—enyhítve; nisṛṣṭam—pillantás; akṣṇoḥ—szemeiből; snigdha—szerető; smita—mosolyok; anuguṇitam—vele együtt; vipula—bőséges; prasādam—kegyes; dhyāyet—szemlélje; ciram—hosszú ideig; vipula—teli; bhāvanayā—odaadással; guhāyām—a szívben.
FORDÍTÁS
A yogīk meditáljanak teljes odaadással az Úr szemének gyakori, könyörületes pillantásán, mert az enyhíti a bhakták háromféle félelmetes szenvedését. Szerető mosolyával kísért pillantásai végtelenül kegyesek.
MAGYARÁZAT
Amíg az ember a feltételekhez kötött létben, anyagi testben van, addig természetes, hogy aggodalmaktól és gyötrelemtől szenved. Még akkor sem tudja kivonni magát az anyagi energia hatása alól, ha transzcendentális síkon áll. A bhaktának néha nehézségei támadnak, de szenvedése és aggodalma azonnal enyhül, ha az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szépséges formájára vagy az Úr mosolygó arcára gondol. Az Úr számtalanszor részesíti kegyében a bhaktáját. Kegyének legnagyszerűbb megnyilvánulása mosolygó arca, amelyről a tiszta bhakták iránt érzett könyörületessége sugárzik.