HU/SB 3.28.33
33. VERS
- dhyānāyanaṁ prahasitaṁ bahulādharoṣṭha-
- bhāsāruṇāyita-tanu-dvija-kunda-paṅkti
- dhyāyet svadeha-kuhare ’vasitasya viṣṇor
- bhaktyārdrayārpita-manā na pṛthag didṛkṣet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dhyāna-ayanam—könnyű meditálni rajta; prahasitam—a nevetés; bahula—bőséges; adhara-oṣṭha—ajkainak; bhāsa—ragyogása által; aruṇāyita—rózsaszínűvé változtatták; tanu—apró; dvija—fogak; kunda-paṅkti—mint egy tucat jázminbimbó; dhyāyet—meditáljon rajta; sva-deha-kuhare—szívének legmélyén; avasitasya—aki lakik; viṣṇoḥ—Viṣṇunak; bhaktyā—odaadással; ārdrayā—szeretettel átitatva; arpita-manāḥ—elméjét rögzítve; na—nem; pṛthak—bármi mást; didṛkṣet—vágyjon látni.
FORDÍTÁS
Szeretettel és ragaszkodással átitatott odaadással meditáljon szívének legmélyén az Úr Viṣṇu nevetésén, amely olyan elragadó, hogy nagyon könnyű meditálni rajta. Amikor a Legfelsőbb Úr nevet, láthatóvá válnak apró fogai, melyek jázminbimbókhoz hasonlítanak, s melyeket ajkainak ragyogása rózsaszínre fest. Ha a yogī egyszer átadja elméjét e látványnak, többé ne vágyjon látni semmi mást.
MAGYARÁZAT
Ez a vers azt javasolja, hogy miután nagy figyelemmel tanulmányozta az Úr mosolyát, a yogīnak az Úr nevetését kell néznie. Ezek a leírások, melyek azt javasolják, hogy meditáljunk az Úr mosolyán, a nevetésén, az arcán, az ajkain és a fogain, végső soron mind arra utalnak, hogy Isten nem személytelen. Arról olvashatunk, hogy az embernek Viṣṇu nevetésén vagy mosolyán kell meditálnia. Nincsen más tett ezen kívül, ami teljesen megtisztíthatná a bhakta szívét. Az Úr Viṣṇu nevetésének az a kivételes szépsége, hogy amikor mosolyog, apró fogai, amelyek a jázminvirág bimbóira hasonlítanak, egyszerre pirosas árnyalatot öltenek, rózsaszín ajkait tükrözve. Ha a yogī képes arra, hogy az Úr gyönyörű arcát szíve mélyébe rejtse, teljesen elégedett lesz. Más szóval, ha az ember magában elmerül az Úr szépségének szemlélésében, akkor az anyagi csábítás nem zavarhatja többé meg.