HU/SB 3.29.1-2
1-2. VERSEK
- devahūtir uvāca
- lakṣaṇaṁ mahad-ādīnāṁ
- prakṛteḥ puruṣasya ca
- svarūpaṁ lakṣyate ’mīṣāṁ
- yena tat-pāramārthikam
- yathā sāṅkhyeṣu kathitaṁ
- yan-mūlaṁ tat pracakṣate
- bhakti-yogasya me mārgaṁ
- brūhi vistaraśaḥ prabho
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devahūtiḥ uvāca—Devahūti így szólt; lakṣaṇam—jellemzők; mahat-ādīnām—a mahat-tattvának stb.; prakṛteḥ—az anyagi természetnek; puruṣasya—a léleknek; ca—és; svarūpam—a természet; lakṣyate—jellemzett; amīṣām—azoknak; yena—ami által; tat-pārama-arthikam—azok valódi természete; yathā—mint; sāṅkhyeṣu—a sāṅkhya filozófiában; kathitam—elmagyarázva; yat—amelynek; mūlam—végső célt; tat—az; pracakṣate—úgy hívják; bhakti-yogasya—az odaadó szolgálatnak; me—nekem; mārgam—az ösvényt; brūhi—kérlek, magyarázd el; vistaraśaḥ—részletesen; prabho—kedves Uram, Kapila.
FORDÍTÁS
Devahūti így szólt: Kedves Uram! A sāṅkhya filozófiarendszer alapján tudományos részletességgel leírtad az anyagi természet egészének jellemzőit és a szellem tulajdonságait. Most arra kérlek, beszélj az odaadó szolgálat útjáról, amely minden filozófiai rendszer végső célja!
MAGYARÁZAT
Ez a huszonkilencedik fejezet az odaadó szolgálat dicsőségét magyarázza el részletesen, valamint azt is leírja, milyen hatással van az idő a feltételekhez kötött lélekre. Az idő befolyásának részletes leírása azt a célt szolgálja, hogy a feltételekhez kötött lélek felhagyjon anyagi tevékenységével, ami nem más, mint puszta idővesztegetés. Az előző fejezet az anyagi természetet, a lelket és a Legfelsőbb Urat, vagyis a Felsőlelket tanulmányozta analitikusan, ez a fejezet pedig a bhakti-yoga, vagyis az odaadó szolgálat elveit — az élőlények és az Istenség Személyisége közötti örök kapcsolatban végzett cselekedeteket — magyarázza el.
A bhakti-yoga, az odaadó szolgálat minden filozófiai rendszer alapelve. Az a filozófia, amelynek célja nem az Úr odaadó szolgálata, egyszerűen csak elmebeli spekulációnak számít. Természetesen a bhakti-yoga filozófiai alap nélkül többé-kevésbé csak érzelem. Kétféle embertípus van. Az egyik azt gondolja magáról, hogy fejlett intellektussal rendelkezik, s így csak spekulál és meditál, a másik pedig szentimentális, és állításainak nincs filozófiai alapja. Egyikük sem érheti el az élet legfőbb célját — ha mégis sikerül, akkor csak hosszú-hosszú évek után. A védikus irodalom ezért kijelenti, hogy három összetevő van — a Legfelsőbb Úr, az élőlény, valamint kettőjük örök kapcsolata —, az élet célja pedig az, hogy kövessük a bhakti, vagyis az odaadó szolgálat elveit, és végül, mint az Úr örök szolgái, teljes odaadásban és szeretetben eljussunk a Legfelsőbb Úr bolygójára.
A sāṅkhya filozófia minden létező dolog analitikus tanulmányozása. Az embernek mindent úgy kell megértenie, hogy megvizsgálja annak természetét és jellemzőit. Ezt nevezik tudásszerzésnek. Nem szabad azonban pusztán a tudásra szert tennünk anélkül, hogy elértük volna az élet célját vagy a tudásszerzés alapelvét — a bhakti-yogát. Ha nem törődünk a bhakti-yogával, és csupán a dolgok természetének, eredeti valójának analitikus tanulmányozásában mélyedünk el, annak gyakorlatilag semmi eredménye nem lesz. A Bhāgavatam kijelenti, hogy az efféle elfoglaltság ahhoz hasonlítható, mint amikor az üres rizskalászt csépeljük. Mi haszna az üres rizskalászt csépelni, ha rizsszem már nincs benne? Az anyagi természet, az élőlény és a Felsőlélek tudományos vizsgálatával az embernek meg kell értenie az Úr odaadó szolgálatának alapelvét.