HU/SB 3.29.23
23. VERS
- dviṣataḥ para-kāye māṁ
- mānino bhinna-darśinaḥ
- bhūteṣu baddha-vairasya
- na manaḥ śāntim ṛcchati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dviṣataḥ—annak, aki irigy; para-kāye—egy másik lény testére; mām—Nekem; māninaḥ—tiszteletet ajánlva; bhinna-darśinaḥ—egy szakadár gondolkodásúnak; bhūteṣu—az élőlények felé; baddha-vairasya—annak, aki ellenséges; na—nem; manaḥ—az elme; śāntim—béke; ṛcchati—eléri.
FORDÍTÁS
Aki tiszteletét ajánlja Nekem, de irigy mások testére, s ezért szakadár gondolkodású, annak elméje sohasem éri el a békét, mert ellenségesen bánik más élőlényekkel.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben két fontos kifejezéssel találkozunk: bhūteṣu baddha-vairasya („ellenségesen bánik másokkal”) és dviṣataḥ para-kāye („irigy egy másik lény testére”). Aki irigy másokra vagy ellenségesen bánik másokkal, az soha nem érezhet boldogságot. Egy bhaktának éppen ezért tökéletesen kell látnia. Nem szabad figyelembe vennie a testi különbségeket, csak a Legfelsőbb Úr szerves részeinek jelenlétét kell látnia, és az Urat Magát az Ő teljes kiterjedésében, Felsőlélekként. Így lát egy tiszta bhakta, és sohasem törődik az élőlény testi vonásaival.
A vers kifejezi, hogy az Úr mindig nagyon vágyik arra, hogy felszabadítsa a feltételekhez kötött lelkeket, akik az anyagi test börtönének rabjai. A bhaktáknak át kell adniuk az Úr üzenetét, vágyát az ilyen feltételekhez kötött lelkeknek, s fel kell világosítaniuk őket a Kṛṣṇa-tudat segítségével. Ezek az emberek így felemelkedhetnek a transzcendentális lelki élet síkjára, s életük küldetése sikerrel járhat. Ez természetesen nem lehetséges az embernél alacsonyabb rendű élőlények esetében, de az emberi társadalomban minden élőlényt felvilágosíthat a Kṛṣṇa-tudat. Vannak olyan módszerek is, amelyek révén még az embernél alacsonyabb rendű élőlényeket is a Kṛṣṇa-tudat szintjére lehet emelni. Śivānanda Sena, az Úr Caitanya nagy bhaktája például egy kutyát szabadított fel azzal, hogy prasādával etette. Azzal, hogy prasādával, az Úrnak felajánlott étel maradékaival etetjük meg akár a tudatlan embereket, akár az állatokat, megadjuk számukra a lehetőséget, hogy a Kṛṣṇa-tudat szintjére emelkedjenek. Valóban megtörtént, hogy amikor az Úr Caitanya találkozott ezzel a kutyával Purīban, addigra az állat már megszabadult az anyagi feltételektől.
Ez a vers kihangsúlyozza, hogy egy bhaktának mentesnek kell lennie minden erőszaktól (jīvāhiṁsā). Az Úr Caitanya azt tanácsolta, hogy egy bhakta ne alkalmazzon erőszakot egyetlen élőlénnyel szemben sem. Néha felmerül a kérdés, nem erőszak-e az, amikor bhakták zöldségekből készült ételeket fogyasztanak, hiszen a zöldségek is élnek. De ha leszakítunk néhány levelet, ágat, gyümölcsöt a fáról és más növényekről, az nem pusztítja el a növényt. Emellett a jīvāhiṁsā azt is jelenti, hogy mivel minden élőlénynek egy bizonyos fajta testben kell élnie múltbeli karmájának megfelelően, fokozatos felemelkedését nem szabad megzavarni, annak ellenére, hogy minden élőlény örök. Egy bhaktának pontosan be kell tartania az odaadó szolgálat elveit, s tudnia kell, hogy bármilyen jelentéktelen is egy élőlény, az Úr jelen van benne. Egy bhaktának fel kell ismernie az Úr egyetemes jelenlétét.