HU/SB 3.29.24
24. VERS
- aham uccāvacair dravyaiḥ
- kriyayotpannayānaghe
- naiva tuṣye ’rcito ’rcāyāṁ
- bhūta-grāmāvamāninaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aham—Én; ucca-avacaiḥ—a különfélékkel; dravyaiḥ—tartozékok; kriyayā—a vallásos szertartások által; utpannayā—végrehajtott; anaghe—ó, bűntelen anya; na—nem; eva—bizonyára; tuṣye—elégedett vagyok; arcitaḥ—imádott; arcāyām—a mūrti-formában; bhūta-grāma—más élőlényeknek; avamāninaḥ—azokkal, akik tiszteletlenek.
FORDÍTÁS
Drága anyám! Aki nem tudja, hogy jelen vagyok minden élőlényben, az sohasem tesz Engem elégedetté templomi mūrtim imádatával, még akkor sem, ha a megfelelő szertartásokkal és felajánlásokkal imád Engem.
MAGYARÁZAT
Hatvannégy előírás vonatkozik arra, hogyan kell imádni a templomi mūrtit. Számos dolgot ajánlanak fel a mūrtinak, néhányuk értékes, némelyikük pedig kevésbé. A Bhagavad-gītā (BG 9.26) kimondja: „Ha egy bhakta egy kis virágot, egy levelet, egy kevéske vizet vagy egy kevés gyümölcsöt ajánl fel Nekem, Én elfogadom azt.” A valódi cél az, hogy az ember kifejezze az Úr iránti szerető odaadását; maguk a felajánlott dolgok csupán másodlagosak. Ha az emberben nem ébredt fel a szerető odaadás az Úr iránt, és csak a sokféle ételt, gyümölcsöt és virágot ajánlja fel valódi odaadás nélkül, az Úr azt nem fogadja el. Az Istenség Személyiségét nem lehet megvesztegetni. Ő olyan hatalmas, hogy nincs semmi értéke annak, amivel megpróbáljuk megvesztegetni. Ő nincs szűkében semminek; mivel Ő Önmagában Teljes, mit is tudnánk Neki felajánlani? Mindent Ő hoz létre. Mi csupán azért ajánlunk fel mindent, hogy kifejezzük szeretetünket és hálánkat az Úr iránt.
Ezt az Isten iránti hálát és szeretetet mutatja ki egy tiszta bhakta, aki tudja, hogy az Úr jelen van minden élőlényben. A templomi imádat így szükségszerűen magában foglalja a prasāda-osztást is. Nem helyes, ha úgy tesszük templommá a lakásunkat vagy a szobánkat, hogy felajánlunk valamit az Úrnak, majd megesszük. Természetesen ez jobb annál, mint ha pusztán megfőznénk és megennénk az ételeket anélkül, hogy megértenénk kapcsolatunkat a Legfelsőbb Úrral; akik így tesznek, azok éppen olyanok, mint az állatok. De a bhaktának, aki a megértés magasabb szintjére akar emelkedni, tudnia kell, hogy az Úr jelen van minden élőlényben, s ahogy azt az előző vers állította, könyörületesnek kell lennie a többi élőlénnyel. Egy bhaktának imádnia kell a Legfelsőbb Urat, barátságosnak kell lennie azokkal, akik vele azonos szinten állnak, és könyörületesnek kell lennie a tudatlanokkal. A tudatlan élőlények iránti könyörületét a prasāda osztásával kell kimutatnia. Akik felajánlásokkal imádják az Istenség Személyiségét, azok számára elengedhetetlen, hogy prasādát osszanak az emberek tudatlan tömegének.
Az Úr a valódi szeretetet és odaadást fogadja el. Kínálhatunk valakit sok finom étellel, ám ha nem éhes, minden ilyen felajánlást haszontalannak tekint. Hasonlóképpen számos értékes dolgot ajánlhatunk fel a mūrtinak, de ha nem érzünk valódi odaadást, s nem érzékeljük mindenütt az Úr jelenlétét, akkor nem végzünk odaadó szolgálatot. Ilyen tudatlan állapotban semmi elfogadhatót nem tudunk felajánlani az Úrnak.