HU/SB 3.29.32
32. VERS
- artha-jñāt saṁśaya-cchettā
- tataḥ śreyān sva-karma-kṛt
- mukta-saṅgas tato bhūyān
- adogdhā dharmam ātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
artha-jñāt—annál, aki ismeri a Védák célját; saṁśaya—kétségek; chettā—aki levágja; tataḥ—mint ő; śreyān—jobb; sva-karma—előírt kötelességei; kṛt—aki elvégzi; mukta-saṅgaḥ—megszabadult az anyagi kapcsolattól; tataḥ—mint ő; bhūyān—jobb; adogdhā—nem végezve; dharmam—odaadó szolgálat; ātmanaḥ—magának.
FORDÍTÁS
Annál a brāhmaṇánál, aki ismeri a Védák célját, jobb az, aki el tud oszlatni minden kétséget, s nála is jobb, aki szigorúan követi a brahminikus elveket. Nála jobb, aki megszabadult minden anyagi szennyeződéstől, nála pedig a tiszta bhakta jobb, aki jutalmat nem várva odaadó szolgálatot végez.
MAGYARÁZAT
Az artha-jña brāhmaṇa kifejezés arra utal, aki alaposan, analitikusan tanulmányozta az Abszolút Igazságot, és aki tudja, hogy az Abszolút Igazságot három különböző szinten lehet megvalósítani: Brahmanként, Paramātmāként és Bhagavānként. Ha valaki azonban nemcsak birtokában van ennek a tudásnak, de arra is képes, hogy minden kétséget eloszlasson, ha az Abszolút Igazságról kérdezik, őt jobbnak kell tekinteni. E fölött állhat egy művelt brāhmaṇa-vaiṣṇava, aki érthető magyarázatokkal képes eloszlatni minden kétséget, ám ha nem követi a vaiṣṇava elveket, nem áll magasabb szinten. Az embernek képesnek kell lennie arra, hogy eloszlasson minden kétséget, s ugyanakkor rendelkeznie kell a brahminikus tulajdonságokkal is. Aki ismeri a védikus parancsolatok célját, aki alkalmazni tudja a védikus írásokban lefektetett elveket, s aki ily módon oktatja tanítványait, azt ācāryának nevezik. Az ācārya nem más, mint aki az odaadó szolgálatot úgy végzi, hogy nem vágyik arra, hogy életében magasabb szintre emelkedjen.
A legtökéletesebb brāhmaṇa a vaiṣṇava. Azt a vaiṣṇavát, aki ismeri az Abszolút Igazság tudományát, ám arra nem képes, hogy ezt a tudást másoknak is átadja, a legalacsonyabb szinten állónak tekintik. A második szinten az áll, aki nemcsak megérti Isten tudományának elveit, de prédikálni is tud, aki pedig nemcsak prédikál, de mindent az Abszolút Igazságban lát, és az Abszolút Igazságot látja mindenben, az a legkiválóbb vaiṣṇavák kategóriájába tartozik. Ez a vers megemlíti, hogy egy vaiṣṇava már brāhmaṇa is egyben. Valójában a brahminikus tökéletesség legfelső szintjét az ember akkor éri el, amikor vaiṣṇavává válik.