HU/SB 3.29.33
33. VERS
- tasmān mayy arpitāśeṣa-
- kriyārthātmā nirantaraḥ
- mayy arpitātmanaḥ puṁso
- mayi sannyasta-karmaṇaḥ
- na paśyāmi paraṁ bhūtam
- akartuḥ sama-darśanāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—mint ő; mayi—Nekem; arpita—felajánlott; aśeṣa—minden; kriyā—cselekedetek; artha—vagyon; ātmā—élet, lélek; nirantaraḥ—szüntelenül; mayi—Nekem; arpita—felajánlott; ātmanaḥ—akinek az elméje; puṁsaḥ—mint egy személy; mayi—Nekem; sannyasta—ajánlotta; karmaṇaḥ—akinek tettei; na—nem; paśyāmi—látom; param—nagyobb; bhūtam—élőlény; akartuḥ—tulajdonjog nélkül; sama—ugyanaz; darśanāt—akinek látása.
FORDÍTÁS
Ezért nem találok kiválóbb személyt annál, akinek az Én érdekemen kívül nincs más érdeke, és aki ezért minden cselekedetét Értem végzi, s egész életét, mindenét szüntelenül Nekem áldozza.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a sama-darśanāt szó azt jelenti, hogy a bhaktának többé nincs független érdeke; a bhakta érdeke egy az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdekével. Az Úr Caitanya például egy bhakta szerepében szintén ezt a filozófiát prédikálta. Azt tanította, hogy Kṛṣṇa az imádandó Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s hogy tiszta bhaktáinak érdeke megegyezik az Ő érdekeivel.
A māyāvādī filozófusok szegényes tudásuknak köszönhetően a sama-darśanāt szónak azt a jelentést tulajdonítják, hogy egy bhaktának egynek kell magát tekintenie az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ez ostobaság. Amikor valaki azt gondolja, hogy azonos az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, akkor nem szolgálja Őt. Ha szolgálatról beszélünk, lennie kell egy mesternek. A szolgálathoz három dolog szükséges: a mester, a szolga és a szolgálat. Ez a vers egyértelműen kijelenti, hogy azt, aki életét, tetteit, elméjét és lelkét, azaz mindenét a Legfelsőbb Úr elégedettségének elérésére szenteli, a legkiválóbb személyiségnek kell tekintenünk.
Az akartuḥ szó azt jelenti: „minden birtoklásérzet nélkül”. Mindenki tettei tulajdonosaként akar cselekedni, hogy élvezhesse az eredményt. Egy bhaktának azonban nincs ilyen vágya. Ő azért cselekszik, mert az Istenség Személyisége azt akarja, hogy egy bizonyos módon cselekedjen. Nincs személyes érdeke. Amikor az Úr Caitanya a Kṛṣṇa-tudatot prédikálta, nem azért tette, hogy az emberek Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nevezzék; sokkal inkább azt tanította, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s ekképpen kell imádni Őt. Egy bhakta, aki az Úr bensőséges szolgája, sohasem tesz semmit személyes érdekből, hanem mindent azért tesz, hogy elégedetté tegye vele a Legfelsőbb Urat. Éppen ezért ez a vers világosan kijelenti: mayi sannyasta-karmaṇaḥ, a bhakta is végez munkát, de a Legfelsőbbnek dolgozik. Mayy arpitātmanaḥ, mondja a vers: „elméjét átadja Nekem”. Ezek a bhakta tulajdonságai, aki e vers szerint a legmagasabb szinten áll az emberi lények között.