HU/SB 3.29.39
39. VERS
- na cāsya kaścid dayito
- na dveṣyo na ca bāndhavaḥ
- āviśaty apramatto ’sau
- pramattaṁ janam anta-kṛt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; ca—és; asya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; kaścit—bárki; dayitaḥ—kedves; na—nem; dveṣyaḥ—ellenség; na—nem; ca—és; bāndhavaḥ—barát; āviśati—megközelíti; apramattaḥ—figyelmes; asau—Ő; pramattam—figyelmetlen; janam—személyek; anta-kṛt—a pusztító.
FORDÍTÁS
Senki sem kedves az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s nincs ellensége vagy barátja sem. Ám azokat, akik nem feledkeztek meg Róla, ösztönzi, míg azokat, akik elfelejtették Őt, elpusztítja.
MAGYARÁZAT
Az Úr Viṣṇuval, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével való kapcsolatának elfelejtése eredményezi az ember ismétlődő születését és halálát. Az élőlény éppúgy örök, mint a Legfelsőbb Úr, de feledékenysége miatt az anyagi természetbe kerül és egyik testből a másikba vándorol. Azt gondolja, hogy amikor a test elpusztul, ő is elpusztul majd. Valójában az okozza pusztulását, hogy megfeledkezik az Úr Viṣṇuhoz fűződő kapcsolatáról. Az Úr mindenkit ösztönöz, akiben felébred a tudat eredeti kapcsolatukat illetően. Ezt nem jelenti azt, hogy az Úr valakinek az ellensége, valaki másnak pedig a barátja. Ő mindenkinek segít; akit nem téveszt meg az anyagi energia befolyása, az megmenekült, akit pedig megtéveszt, az a halál fia. Hariṁ vinā na sṛtiṁ taranti, mondják: a Legfelsőbb Úr segítsége nélkül senki sem menekülhet az ismétlődő születéstől és haláltól. Ezért hát minden élőlénynek kötelessége, hogy menedéket keressen Viṣṇu lótuszlábainál, s így kiszabaduljon a születés és halál körforgásából.