HU/SB 3.29.6
6. VERS
- maitreya uvāca
- iti mātur vacaḥ ślakṣṇaṁ
- pratinandya mahā-muniḥ
- ābabhāṣe kuru-śreṣṭha
- prītas tāṁ karuṇārditaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya így szólt; iti—így; mātuḥ—anyjának; vacaḥ—a szavak; ślakṣṇam—szelíd; pratinandya—örömmel fogadva; mahā-muniḥ—a nagy bölcs, Kapila; ābabhāṣe—beszélt; kuru-śreṣṭha—ó, Kuruk legkiválóbbja, Vidura; prītaḥ—elégedett; tām—hozzá; karuṇā—könyörületesen; arditaḥ—megindultan.
FORDÍTÁS
Śrī Maitreya így szólt: Ó, Kuruk legkiválóbbja! A nagy bölcs, Kapila, akit nagy együttérzés kerített hatalmába, s akit elégedetté tettek dicsőséges anyja szavai, a következőképpen szólt:
MAGYARÁZAT
Az Úr Kapilát nagyon elégedetté tette nagyszerű anyja kérése, mert anyja nemcsak saját felszabadulására gondolt, hanem valamennyi bűnös, feltételekhez kötött lélekére is. Az Úr mindig együtt érez az anyagi világ bűnös lelkeivel, ezért Ő Maga jön el, vagy elküldi bensőséges szolgáit, hogy felszabadítsák őket. Mivel Ő mindig együtt érez velük, ha egy bhaktája szintén könyörületes hozzájuk, annak az Úr nagyon örül. A Bhagavad-gītā érthetően kijelenti, hogy akik a bűnös lelkek felemelésén fáradoznak azzal, hogy a Bhagavad-gītā végkövetkeztetését prédikálják — ami nem más, mint hogy teljesen meg kell hódolnunk az Istenség Személyiségének —, azok nagyon kedvesek az Úrnak. Így aztán amikor az Úr látta, hogy szeretett anyja mennyire könyörületes az elesett lelkekhez, elégedettség töltötte el, és Őt is hatalmába kerítette az együttérzés anyja iránt.