HU/SB 3.29.8
8. VERS
- abhisandhāya yo hiṁsāṁ
- dambhaṁ mātsaryam eva vā
- saṁrambhī bhinna-dṛg bhāvaṁ
- mayi kuryāt sa tāmasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
abhisandhāya—látva; yaḥ—aki; hiṁsām—erőszak; dambham—büszkeség; mātsaryam—irigység; eva—valóban; vā—vagy; saṁrambhī—dühös; bhinna—különálló; dṛk—akinek látása; bhāvam—odaadó szolgálat; mayi—Nekem; kuryāt—végezhet; saḥ—ő; tāmasaḥ—a tudatlanság kötőerejében.
FORDÍTÁS
Az irigy, büszke, erőszakos, dühös és szakadár gondolkodású ember által végzett odaadó szolgálat a sötétség kötőerejének hatása alatt áll.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének második fejezetében már elmondtuk, hogy a legmagasabb rendű, legdicsőségesebb vallást az indokolatlan, érdek nélküli odaadó szolgálat elérése jelenti. A tiszta odaadó szolgálatban az egyetlen indíték az, hogy az ember elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Valójában ez nem is indíték; ez az élőlény tiszta helyzete. Amikor a feltételekhez kötött állapotban valaki odaadó szolgálatot végez, követnie kell a hiteles lelki tanítómester utasításait, s teljesen át kell magát adnia neki. A lelki tanítómester a Legfelsőbb Úr megnyilvánult képviselője, mert a tanítványi láncon keresztül az Úr utasításait kapja és adja tovább hiteles úton. A Bhagavad-gītā leírja, hogy a benne található tanítást a tanítványi láncolaton keresztül kell megkapnunk, mert másképp elferdíthetik azt. Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor tiszta odaadó szolgálatot végez. Ha azonban saját érzékkielégítésére vágyik, akkor odaadó szolgálata másképpen nyilvánul meg. Az ilyen ember könnyen lehet erőszakos, büszke, irigy és dühös, akinek érdeke nem azonos az Úréval.
Aki azért fordul a Legfelsőbb Úr felé, hogy odaadó szolgálatot végezzen Neki, ám büszke, irigy másokra vagy bosszúálló, az a düh hatása alatt áll. Azt gondolja, hogy ő a legjobb bhakta. Az ily módon végzett odaadó szolgálat nem tiszta, hanem kevert, s a legalacsonyabb szinten, a tāmasaḥ szintjén áll. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt tanácsolja, kerüljük el azt a vaiṣṇavát, akinek jelleme nem megfelelő. Vaiṣṇava az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét fogadta el élete végső céljaként, de amíg nem tiszta, s amíg saját céljait tartja szem előtt, addig nem egy kiváló jellemű, elsőrendű vaiṣṇava. Felajánlhatjuk tiszteletünket neki, mert elfogadta a Legfelsőbb Urat élete végső céljaként, de nem szabad a társaságát keresnünk egy olyan vaiṣṇavának, aki a tudatlanság kötőerejének hatása alatt áll.