HU/SB 3.30.10
10. VERS
- arthair āpāditair gurvyā
- hiṁsayetas-tataś ca tān
- puṣṇāti yeṣāṁ poṣeṇa
- śeṣa-bhug yāty adhaḥ svayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
arthaiḥ—a vagyonnal; āpāditaiḥ—biztosított; gurvyā—nagy; hiṁsayā—erőszakkal; itaḥ-tataḥ—itt és ott; ca—és; tān—ők (a családtagok); puṣṇāti—eltartja; yeṣām—akinek; poṣeṇa—az eltartás miatt; śeṣa—maradékok; bhuk—enni; yāti—megy; adhaḥ—lefelé; svayam—maga.
FORDÍTÁS
Pénzre úgy tesz szert, hogy itt-ott erőszakkal cselekszik, és bár pénzét a családra költi, ő maga csak parányi hányadát eszi meg az így vásárolt ételnek, s a pokolba megy azokért, akik számára ilyen törvénytelen úton keresett pénzt.
MAGYARÁZAT
Van egy bengáli mondás: „Akiért loptam, az vádol meg, hogy tolvaj vagyok.” A családtagok, akikért a ragaszkodó ember oly sok bűnt elkövet, sosem elégedettek. A ragaszkodó ember illúzióba merülve szolgálja családjának tagjait, s az, hogy szolgálja őket, arra a sorsra juttatja, hogy pokoli feltételek közé kerül. Ha például egy tolvaj családja eltartása érdekében ellop valamit, elfogják és börtönbe csukják. Ez az anyagi lét, valamint az anyagi közösséghez, a barátsághoz és a szeretethez való ragaszkodás összegzése és lényege. Bár egy ragaszkodó, családos ember semmitől sem retten vissza, ha pénzt kell szereznie, hogy családját eltarthassa, mégsem jut több élvezethez, mint amennyiben e bűnös tettek elkövetése nélkül is részesülne. Annak az embernek, aki egy negyed kiló ételt eszik meg, talán nagy családról kell gondoskodnia, s mindenáron pénzt kell keresnie, hogy eltartsa őket, ő maga azonban nem kap többet, mint amennyit meg tud enni, s néha csupán azt eszi, amit családtagjai meghagytak. Még ha csalással szerez pénzt, ő maga akkor sem tudja élvezni az életet. Ezt nevezik māyā befedő illúziójának.
A társadalomnak, az országnak és a közösségnek végzett illuzórikus szolgálat mindenhol egyforma; ugyanez az elv érvényesül még az országok nagy vezetői esetében is. Néha előfordul, hogy a nemzet vezetőjét, aki kiválóan szolgálja országát, egy honfitársa elégtelen szolgálatára hivatkozva megöli. Az efféle illuzórikus szolgálattal tehát senki sem képes elégedetté tenni a rábízottakat, noha nem tudja elkerülni a szolgálatot, mert eredeti helyzete az, hogy szolga. Az élőlény eredetileg a Legfelsőbb Lény szerves része, de megfeledkezik arról, hogy szolgálnia kell a Legfelsőbb Lényt, s figyelmét mások szolgálata felé fordítja. Ezt nevezik māyānak. Másokat szolgálva helytelenül azt gondolja, hogy ő az úr. A családfő azt hiszi magáról, hogy ő a család ura, a nemzet vezetője pedig azt, hogy ő a nemzet ura, s eközben a valóság az, hogy szolgál, s māyāt szolgálva lassanként a pokolba csúszik. Ezért egy józan gondolkodású embernek el kell jutnia a Kṛṣṇa-tudat szintjéig, s egész életét, minden kincsét, minden értelmét, beszédképességét a Legfelsőbb Úr szolgálatának kell szentelnie.