HU/SB 3.30.17
17. VERS
- śayānaḥ pariśocadbhiḥ
- parivītaḥ sva-bandhubhiḥ
- vācyamāno ’pi na brūte
- kāla-pāśa-vaśaṁ gataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śayānaḥ—fekve; pariśocadbhiḥ—siránkozva; parivītaḥ—körülvéve; sva-bandhubhiḥ—rokonokkal és barátokkal; vācyamānaḥ—beszélni vágyik; api—bár; na—nem; brūte—beszél; kāla—az időnek; pāśa—a hurok; vaśam—irányítása alatt; gataḥ—elment.
FORDÍTÁS
Ily módon kerül a halál karmai közé, s csak fekszik a sajnálkozó barátok és rokonok gyűrűjében. Noha beszélni akar velük, többé már nem tud, mert az idő irányítása alatt áll.
MAGYARÁZAT
Amikor valaki a halotti ágyán fekszik, rokonai pusztán az udvariasság kedvéért elmennek hozzá, s néha hangosan jajveszékelnek, a haldokló embert szólongatva: „Ó, apám!” „Ó, barátom!” Vagy „Ó, férjem!” E szánalmas helyzetben a haldokló ember beszélni akar velük, s el akarja mondani nekik, mire vágyik, ám mivel teljes mértékben az időtényező, a halál irányítása alatt áll, képtelen magát kifejezni, s ez felfoghatatlan fájdalmat okoz neki. Betegsége miatt helyzete már eleve fájdalmas; mirigyeit és torkát nyálka fojtogatja. Nagyon nehéz helyzetben van tehát, s amikor rokonai ekképpen szólongatják, szomorúsága egyre nő.