HU/SB 3.31.9
9. VERS
- akalpaḥ svāṅga-ceṣṭāyāṁ
- śakunta iva pañjare
- tatra labdha-smṛtir daivāt
- karma janma-śatodbhavam
- smaran dīrgham anucchvāsaṁ
- śarma kiṁ nāma vindate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
akalpaḥ—képtelen; sva-aṅga—végtagjait; ceṣṭāyām—mozdítani; śakuntaḥ—egy madár; iva—mint; pañjare—egy kalitkában; tatra—ott; labdha-smṛtiḥ—visszanyerve emlékezetét; daivāt—szerencsésen; karma—cselekedetek; janma-śata-udbhavam—az utóbbi száz születés alatt történt; smaran—emlékezve; dīrgham—hosszú ideig; anucchvāsam—sóhajtozva; śarma—az elme békéje; kim—mi; nāma—akkor; vindate—elérheti.
FORDÍTÁS
Így él a gyermek, mint egy madár a kalitkában, anélkül hogy szabadon mozoghatna. Ekkor, ha szerencsés, visszaemlékezik elmúlt száz születésének minden gyötrelmére, s végtelen bánat tölti el. Hogyan lehetne az elme békés ebben a helyzetben?
MAGYARÁZAT
Születése után a gyermek megfeledkezhet múlt életének megpróbáltatásairól, de amikor felnövünk, a hiteles szentírásokat, például a Śrīmad-Bhāgavatamot olvasva legalább megérthetjük azokat a gyötrelmes kínokat, amelyeken a születés és a halál alkalmával kell keresztülmennünk. Más kérdés, hogy esetleg nem hiszünk a szentírásokban; ám ha van hitünk e leírások hitelességében, akkor fel kell készülnünk arra, hogy következő életünkben felszabaduljunk. Ebben az emberi létformában ez lehetséges. Aki nem törődik azokkal az intelmekkel, amelyek az emberi lét szenvedéseire mutatnak rá, arra azt mondják, hogy kétségtelenül öngyilkosságot követ el. Azt mondják, ez az emberi életforma az egyetlen út, amely átvezet māyā, az anyagi lét tudatlanságán. Van egy biztos hajónk, ez az emberi test, s annak egy kiváló kapitánya, a lelki tanítómester, a szentírások utasításai pedig a kedvező szelek. Ha mindezen lehetőségek ellenére nem szeljük át az anyagi lét tudatlanságának óceánját, akkor nem férhet hozzá kétség, hogy mindannyian szándékosan öngyilkosságot követünk el.