HU/SB 3.31.28
28. VERS
- ity evaṁ śaiśavaṁ bhuktvā
- duḥkhaṁ paugaṇḍam eva ca
- alabdhābhīpsito ’jñānād
- iddha-manyuḥ śucārpitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti evam—ily módon; śaiśavam—csecsemőkor; bhuktvā—keresztülmegy; duḥkham—szenvedések; paugaṇḍam—gyermekkor; eva—még; ca—és; alabdha—nem érte el; abhīpsitaḥ—ő, akinek vágyai; ajñānāt—a tudatlanságnak köszönhetően; iddha—fellobbantott; manyuḥ—haragja; śucā—a szomorúság által; arpitaḥ—legyőz.
FORDÍTÁS
Ily módon a gyermek számtalan gyötrelemtől szenvedve éli át csecsemőkorát, majd eléri a gyermekkort. Gyermekként szintén fájdalmak érik, mert olyan dolgokra vágyik, melyeket sohasem kaphat meg. Tudatlanságának köszönhetően ezért dühös és szomorú lesz.
MAGYARÁZAT
A születéstől az ötéves kor végéig tartó időszakot csecsemőkornak hívják, az ötéves kortól tizenöt éves korig tartó időszakot pedig paugaṇḍának. Tizenhat éves korban kezdődik az ifjúkor. A csecsemőkor szenvedéseiről már beszéltünk. Amikor a gyermek eléri a gyermekkort, iskolába íratják, amit nem szeret. Játszani akar, de arra kényszerítik, hogy iskolába járjon, tanuljon, s hogy felelősségteljesen levizsgázzon. A szenvedés egy másik formája számára az, hogy játékokat akar, de előfordulhat, hogy olyanok a körülmények, hogy nem kaphatja meg azokat, s így elkeseredik, fájdalmat érez. Egyszóval gyerekkorában is boldogtalan, ahogy boldogtalan volt csecsemőkorában is, ifjúságáról nem is beszélve. A fiúk hajlamosak arra, hogy számtalan fölösleges játékot követeljenek meg, s amikor vágyukat nem teljesítik, tombolnak dühükben, s ennek szenvedés az eredménye.