HU/SB 3.31.29
29. VERS
- saha dehena mānena
- vardhamānena manyunā
- karoti vigrahaṁ kāmī
- kāmiṣv antāya cātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saha—vele; dehena—a test; mānena—hamis tekintélyérzettel; vardhamānena—növelve; manyunā—a düh miatt; karoti—teremt; vigraham—ellenséget; kāmī—a kéjes ember; kāmiṣu—más kéjes emberek iránt; antāya—hogy pusztítson; ca—és; ātmanaḥ—lelkének.
FORDÍTÁS
Testének növekedésével együtt, az élőlény, hogy elpusztítsa lelkét, hamis tekintélyét és dühét is növeli, így ellenséges érzés alakul ki benne a hasonlóan kéjes emberekkel szemben.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā harmadik fejezetének harminchatodik versében Arjuna arról kérdezte Kṛṣṇát, mi az oka, hogy az élőlény kéjes. Azt mondják, az élőlény örök, s így minőségileg egy a Legfelsőbb Úrral. Miért esik hát áldozatul az anyagi dolgoknak, s miért követ el oly sok bűnt az anyagi energia hatására? Az Úr Kṛṣṇa erre a kérdésre azt válaszolta, hogy a kéj az oka, hogy az élőlény emelkedett helyzetéből az anyagi lét szörnyű állapotába süllyed. Ez a kéj bizonyos körülmények között dühvé alakul át. A kéj és a düh egyaránt a szenvedély kötőerejének síkján létezik. A kéj valójában a szenvedély kötőerejének terméke, s ha a kéj nem talál kielégülést, ugyanez a vágy dühvé alakul át a tudatlanság síkján. Amikor a lelket tudatlanság fedi be, azzal kezdődik a pokoli élet legszörnyűbb körülményei közé történő lesüllyedése.
Ahhoz, hogy a pokoli életből a lelki megértés legmagasabb szintjére emelkedjen, az embernek át kell alakítania ezt a kéjt Kṛṣṇa iránti szeretetté. Śrī Narottama dāsa Ṭhākura, a vaiṣṇava sampradāya egyik nagy ācāryája azt mondta: kāma kṛṣṇa-kamārpaṇe, a kéjnek köszönhetően számtalan vágy él bennünk az érzékkielégítésre, ám ugyanezt a kéjt át lehet alakítani egy tiszta módon azáltal, hogy mindenre az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében vágyunk. A dühöt is alkalmazhatjuk olyan emberrel szemben, aki ateista vagy irigy az Istenség Személyiségére. Ahogy a kéjvágyunk és a dühünk miatt belekerültünk ebbe az anyagi létbe, ugyanezt a két tulajdonságot fel lehet használni arra is, hogy fejlődjünk a Kṛṣṇa-tudatban, s így újra felemelkedhetünk, s elérhetjük korábbi tiszta, lelki helyzetünket. Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt javasolta, hogy mivel az anyagi lét során számtalan érzékkielégítést nyújtó tárgyra van szükségünk testünk fenntartásához, ezeket ragaszkodás nélkül és csupán azzal a szándékkal kell használnunk, hogy Kṛṣṇa érzékeit tegyük velük elégedetté; ez a valódi lemondás.