HU/SB 3.32.33
33. VERS
- yathendriyaiḥ pṛthag-dvārair
- artho bahu-guṇāśrayaḥ
- eko nāneyate tadvad
- bhagavān śāstra-vartmabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—mint; indriyaiḥ—az érzékek által; pṛthak-dvāraiḥ—különféle módokon; arthaḥ—egy tárgy; bahu-guṇa—sok tulajdonság; āśrayaḥ—felruházva vele; ekaḥ—egy; nānā—különféleképpen; īyate—érzékelt; tadvat—hasonlóan; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; śāstra-vartmabhiḥ—az írások különféle parancsai szerint.
FORDÍTÁS
A különféle érzékekkel ugyanazt a tárgyat eltérően ítéljük meg, annak különféle tulajdonságai miatt. Hasonló módon az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyetlen, de a szentírások különféle utasításai szerint mindig másnak tűnik.
MAGYARÁZAT
Láthatjuk, hogy a jñāna-yoga, az empirikus filozófiai spekuláció útjának követésével az ember a személytelen Brahmant éri el, míg azáltal, hogy Kṛṣṇa-tudatban odaadó szolgálatot végez, az Istenség Személyiségébe vetett hitét és odaadását erősíti. A versben azonban az áll, hogy mind a bhakti-yoga, mind a jñāna-yoga ugyanazon végcél — az Istenség Személyisége — elérésére hivatott. A jñāna-yoga folyamatán keresztül ugyanaz az Istenség Személyisége személytelennek tűnik. Ahogy különféle érzékeinkkel felfogva ugyanaz a tárgy másnak látszik, ugyanaz a Legfelsőbb Úr az elmebeli spekuláción keresztül személytelennek tűnik. A távolból szemlélve a hegy felhőkbe borul, s aki nem tudja, hogy hegy, az úgy találhatja, hogy felhő. Valójában azonban nem felhő, hanem egy nagy hegy. Az embernek egy hiteles forrástól kell megtudnia, hogy bár a felhő látványa tárul a szeme elé, az valójában nem felhő, hanem egy hegy. Ha az ember egy kicsit közelebb megy, a felhő helyén látja a hegyet, s valami zöldet is észrevesz. Amikor valóban odaér a hegyhez, megpillantja annak változatosságát is.
Egy másik példa a tej érzékelése. Amikor látjuk a tejet, akkor látjuk, hogy fehér; amikor megkóstoljuk, a tej nagyon ízletes. Amikor megérintjük, nagyon hidegnek tűnik, amikor szagoljuk, nagyon jó illatot érzünk, s amikor hallunk róla, akkor megtudjuk, hogy tejnek nevezik. Ahogy a különféle érzékekkel érzékeljük a tejet, azt mondjuk, hogy az valami fehér, nagyon ízletes, nagyon illatos és így tovább. Valójában ez a tej. Ehhez hasonlóan azok, akik az elmebeli spekuláció segítségével próbálják megtalálni a Legfelsőbb Istenséget, megközelíthetik a testi ragyogást, vagyis a személytelen Brahmant; akik a yoga gyakorlásával törekszenek arra, hogy Rátaláljanak, azok megtalálhatják Őt helyhez kötött Felsőlélekként, ám akik a bhakti-yoga végzésével közvetlenül akarják megközelíteni a Legfelsőbb Igazságot, azok szemtől szemben láthatják Őt a Legfelsőbb Személyként.
Végső soron a különféle folyamatok mindegyikének a Legfelsőbb Személy a végső célja. Az a szerencsés személy, aki az írások elveinek követésével teljesen megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, meghódol a Legfelsőbb Úrnak, akit mindennek tekint. Ahogy az ember a tej valódi ízét a nyelvével, nem pedig a szemével, az orrával vagy a fülével ismeri fel, hasonló módon az Abszolút Igazságot is csak egyetlen úton, az odaadó szolgálaton keresztül lehet tökéletesen, teljes élvezettel értékelni. A Bhagavad-gītā (BG 18.55) ezt szintén megerősíti: bhaktyā mām abhijānāti, ha valaki tökéletesen meg akarja érteni az Abszolút Igazságot, el kell kezdenie az odaadó szolgálatot. Természetesen senki sem értheti meg tökéletesen az Abszolút Igazságot. Ez lehetetlen a parányi élőlény számára. Ám a megértés legmagasabb szintjét az odaadó szolgálat végzésével érheti el, másképp nem.
A különféle írások javasolta utak követésével az ember eljuthat az Istenség Legfelsőbb Személyisége személytelen ragyogásáig. A személytelen Brahmanba olvadásból vagy a személytelen Brahman megértéséből származó öröm rendkívül nagyfokú, mert a Brahman: ananta. Tad brahma niṣkalaṁ anantam: a brahmānanda korlátlan. Ezt a korlátlan gyönyört azonban szintén túl lehet szárnyalni — ez a Transzcendens természete. A korlátlant is felül lehet múlni, s ez a magasabb szint nem más, mint Kṛṣṇa. Ha az ember közvetlenül Kṛṣṇa felé fordul, az odaadó szolgálat viszonzásából származó édes ízt még a transzcendentális Brahmanból származó örömmel sem lehet összehasonlítani. Prabodhānanda Sarasvatī ezért azt mondja, hogy a kaivalya, a Brahman-boldogság kétségtelenül hatalmas, és számtalan filozófus nagy becsben tartja, egy bhakta számára azonban, aki megértette, hogyan származhat öröme az Úrnak végzett odaadó szolgálatból, e korlátlan Brahman pokolinak tűnik. Az embernek ezért arra kell törekednie, hogy felülemelkedjen a Brahman gyönyörén, hogy eljusson arra a szintre, ahol szemtől szembe kerülhet Kṛṣṇával. Mivel az érzékek minden működésének az elme a központja, Kṛṣṇát az érzékek mesterének, Hṛṣīkeśának nevezik. A folyamat az, hogy az elmét Hṛṣīkeśára, vagyis Kṛṣṇára kell rögzítenünk, ahogy azt Ambarīṣa Mahārāja tette (SB 9.4.18: sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ). A bhakti jelenti valamennyi folyamat alapját. Bhakti nélkül a jñāna-yoga és az aṣṭāṅga-yoga sem lehetnek sikeresek, s ha az ember nem fordul Kṛṣṇa felé, az önmegvalósítás elveinek nincs végső céljuk.