HU/SB 3.32.34-36
34-36. VERSEK
- kriyayā kratubhir dānais
- tapaḥ-svādhyāya-marśanaiḥ
- ātmendriya-jayenāpi
- sannyāsena ca karmaṇām
- yogena vividhāṅgena
- bhakti-yogena caiva hi
- dharmeṇobhaya-cihnena
- yaḥ pravṛtti-nivṛttimān
- ātma-tattvāvabodhena
- vairāgyeṇa dṛḍhena ca
- īyate bhagavān ebhiḥ
- saguṇo nirguṇaḥ sva-dṛk
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kriyayā—gyümölcsöző cselekedetek által; kratubhiḥ—áldozatok bemutatásával; dānaiḥ—adományozással; tapaḥ—vezekléssel; svādhyāya—a védikus irodalom tanulmányozása; marśanaiḥ—és filozófiai kutatással; ātma-indriya-jayena—az elme és az érzékek szabályozásával; api—szintén; sannyāsena—lemondással; ca—és; karmaṇām—gyümölcsöző cselekedeteknek; yogena—a yoga gyakorlásával; vividha-aṅgena—a különféle felosztásoknak; bhakti-yogena—odaadó szolgálattal; ca—és; eva—bizonyára; hi—valóban; dharmeṇa—az előírt kötelességek által; ubhaya-cihnena—mindkét szimptómával rendelkezve; yaḥ—ami; pravṛtti—ragaszkodás; nivṛtti-mān—magában foglalva az elkülönülést; ātma-tattva—az önmegvalósítás tudománya; avabodhena—a megértés által; vairāgyeṇa—az elkülönülés által; dṛḍhena—erős; ca—és; īyate—érzékelt; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ebhiḥ—ezek által; sa-guṇaḥ—az anyagi világban; nirguṇaḥ—az anyagi kötőerőkön túl; sva-dṛk—aki látja eredeti helyzetét.
FORDÍTÁS
A gyümölcsöző cselekedetekkel és az áldozatokkal, az adományozással, a vezekléssel, a különféle írások tanulmányozásával, a filozófiai kutatással, az elme szabályozásával, az érzékek legyőzésével, a lemondott életrend elfogadásával, társadalmi helyzetének megfelelő előírt kötelességének végrehajtásával; a yoga különféle ágainak gyakorlásával, az odaadó szolgálat végzésével, a ragaszkodás és az elkülönülés jeleit egyaránt magán viselő odaadó szolgálat bemutatásával; az önmegvalósítás tudományának megértésével, valamint a rendíthetetlen elkülönülés kifejlesztésével, ki jártas az önmegvalósítás különféle folyamatainak megértésében, felismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ahogyan az anyagi világban és a transzcendensben egyaránt jelen van.
MAGYARÁZAT
Ahogyan azt az előző vers elmondta, az embernek követnie kell az írások elveit. A különféle társadalmi és lelki rendekbe tartozó emberekre különböző előírt kötelességek vonatkoznak. Ebben a versben az áll, hogy a gyümölcsöző cselekedetek, az áldozatok végzése és az adományozás olyan cselekedetek, amelyeket a társadalomban a családos embereknek kell végezniük. A társadalomnak négy rendje van: brahmacarya, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa. A gṛhasthák, azaz családosok számára különösen az áldozatok bemutatása, az adományozás és az előírt kötelességek szerinti cselekvés ajánlott. Ehhez hasonlóan a vānaprastháknak, a visszavonult embereknek a vezeklés, a védikus írások tanulmányozása és a filozófiai kutatás való. A védikus írások tanulmányozása a hiteles lelki tanítómester segítségével a brahmacārī, a tanuló feladata. Az ātmendriya-jaya, vagyis az elme fölötti uralkodás és az érzékek legyőzése a lemondott életrendbe tartozók dolga. E tevékenységek más és más emberek számára ajánlottak, hogy ezek az emberek az önmegvalósítás síkjára emelkedhessenek, onnan pedig eljuthassanak a Kṛṣṇa-tudatig, az odaadó szolgálatig.
A bhakti-yogena caiva hi szavak azt jelentik, hogy bármit tesz az ember — ahogy azt a harmincnegyedik vers leírja —, akár a yogát gyakorolja, akár áldozatot mutat be, akár gyümölcsöző cselekedetet végez, akár a védikus írásokat tanulmányozza, akár filozófiai kutatásokba kezd, akár az élet lemondott rendjébe lép, mindent a bhakti-yogában kell végeznie. A caiva hi szavak a szanszkrit nyelvtan szerint azt jelzik, hogy az embernek mindezeket a cselekedeteket az odaadó szolgálattal együtt kell végeznie, másként nem hozhatnak gyümölcsöt. Minden előírt kötelességet az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvéért kell végeznünk. A Bhagavad-gītā (BG 9.27) megerősíti: yat karoṣi yad aśnāsi. „Bármit teszel, bármit eszel, bármit áldozol fel, bármilyen lemondást végzel, és bármilyen adományt adsz, eredményét ajánld a Legfelsőbb Úrnak!” Mellette találjuk az eva szót is, ami arra utal, hogy az embernek ily módon kell végeznie cselekedeteit. Ha az ember nem adja hozzá az odaadó szolgálatot minden tettéhez, akkor nem érheti el a kívánt eredményt, ám ha minden cselekedetének mozgatórugója a bhakti-yoga, a végső cél elérése biztos.
Ahogyan azt a Bhagavad-gītā elmondja, az embernek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, Kṛṣṇához kell fordulnia: „Sok-sok születés után az ember a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felé fordul, s meghódol Neki, mert tudja, hogy Ő minden.” A Bhagavad-gītāban az Úr azt is kijelenti (BG 5.29): bhoktāraṁ yajña-tapasām. „Ha valaki szigorú lemondásokat végez vagy különféle áldozatokat mutat be, annak élvezője az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” Ő a tulajdonosa valamennyi bolygónak, s Ő minden élő lélek barátja.
A dharmeṇobhaya-cihnena szavak azt jelentik, hogy a bhakti-yoga folyamatának két jellemzője van: ragaszkodás a Legfelsőbb Úrhoz, valamint elkülönülés minden anyagi vonzódástól. Az odaadó szolgálat folyamatában tett fejlődést két dolog jellemzi, mint ahogyan két folyamat zajlik evés közben is. Az éhes ember erőre kap és elégedettséget érez az evéstől, ugyanakkor fokozatosan lemond arról, hogy többet egyen. Hasonló módon az odaadó szolgálat végzésével az ember valódi tudásra tesz szert, s eltávolodik minden anyagi cselekedettől. Az odaadó szolgálaton kívül nincs olyan tevékenység, amelynek során az ember ilyen módon lemondana az anyagról és ragaszkodna a Legfelsőbbhöz. Kilenc folyamat van, amely növeli ragaszkodásunkat a Legfelsőbb Úrhoz: a hallás, az éneklés, az emlékezés, az imádat, az Úr szolgálata, a barátkozás, az imák felajánlása, mindenünk felajánlása, valamint az Úr lótuszlábainak szolgálata. Azt a folyamatot, amelyet követve az ember egyre jobban elkülönülhet az anyagi vonzódástól, a harminchatodik vers magyarázza el.
Előírt kötelességeinek végzésével és áldozatok bemutatásával az ember a felsőbb bolygórendszerekre kerülhet, például a mennyei birodalomba. Amikor felülemelkedik az efféle vágyakon, mert elfogadja a lemondott életrendet, az ember megértheti a Legfelsőbb Személy Brahman-arculatát, s amikor felismeri valódi, eredeti helyzetét, akkor látja az összes többi folyamatot is, és a tiszta odaadó szolgálat szintjén állapodik meg. Ekkor megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Bhagavānt.
A Legfelsőbb Személy megértését ātma-tattva-avabodhenának nevezik, ami azt jelenti, hogy az ember „megérti valódi, eredeti helyzetét”. Ha valaki igazán megérti, hogy eredeti helyzete szerint a Legfelsőbb Úr örök szolgája, akkor lemond az anyagi világ szolgálatáról. Mindenki végez valamilyen szolgálatot. Ha az ember nem ismeri eredeti helyzetét, akkor saját durva anyagi testét, családját, társadalmát vagy országát szolgálja. Amint azonban felismeri eredeti helyzetét (a sva-dṛk szó azt jelenti, hogy „aki képes meglátni”), nyomban megválik az ilyen anyagi szolgálattól, s az odaadó szolgálat végzéséhez kezd.
Mindaddig, amíg az ember az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt áll, s az írásokban meghatározott kötelességeit végzi, a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, amelyeknek uralkodó istenségei az Istenség Legfelsőbb Személyiségének anyagi képviselői, például a napisten, a holdisten, a levegő istene, Brahmā és az Úr Śiva. Valamennyi félisten a Legfelsőbb Úr anyagi képviselője. Anyagi tettekkel az ember csak e félisteneket közelítheti meg, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 9.25) elmondja. Yānti deva-vratā devān: akik a félistenekhez ragaszkodnak, s előírt kötelességeiket végzik, azok eljuthatnak a félistenek birodalmába. Ily módon az ember a pitāk, vagyis az ősatyák bolygójára is eljuthat. Ehhez hasonlóan, aki teljesen megérti mi a valódi helyzete az életben, odaadó szolgálatba kezd, s felismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.