HU/SB 3.5.27
27. VERS
- tato ’bhavan mahat-tattvam
- avyaktāt kāla-coditāt
- vijñānātmātma-deha-sthaṁ
- viśvaṁ vyañjaṁs tamo-nudaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ–ezek után; abhavat–létrejött; mahat–legfelsőbb; tattvam–összesség; avyaktāt–a megnyilvánulatlanból; kāla-coditāt–az idő kölcsönhatása révén; vijñāna-ātmā–tiszta jóság; ātma-deha-stham–a testi önvaló helyzetében; viśvam–az univerzumok teljessége; vyañjan–megnyilvánítva; tamaḥ-nudaḥ–a legfelsőbb fény.
FORDÍTÁS
Ezek után az örök idő kölcsönhatásai következtében megnyilvánult az anyag legfőbb összessége, amelyet mahat-tattvának neveznek. Ebbe a mahat-tattvába a tiszta jóság – a Legfelsőbb Úr – saját testéből elvetette az egyetemes teremtés magvait
MAGYARÁZAT
Idővel a megtermékenyített anyagi energia először az anyagi összetevők teljességeként nyilvánult meg. Mindennek szüksége van egy bizonyos időre ahhoz, hogy megérjen, ezért használja ez a vers a kāla-coditāt szót, aminek jelentése: „az idő hatására”. A mahat-tattva a teljes tudat, mert annak egy része jelen van mindenkiben, mint értelem. A mahat-tattva közvetlen kapcsolatban áll a Legfelsőbb Lény legfelsőbb tudatával, mégis mint anyag jelenik meg. A mahat-tattva, vagyis a tiszta tudat árnyéka minden teremtés táptalaja. Nem más ez, mint tiszta jóság, amelyhez parányi mértékben a szenvedély anyagi kötőereje keveredik, ezért működése e ponton kezdődik el.