HU/SB 3.7.37


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


37. VERS

tattvānāṁ bhagavaṁs teṣāṁ
katidhā pratisaṅkramaḥ
tatremaṁ ka upāsīran
ka u svid anuśerate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tattvānām–a természet alkotóelemeinek; bhagavan–ó, nagy bölcs; teṣām–nekik; katidhā–hány; pratisaṅkramaḥ–pusztítások; tatra–ezek után; imam–a Legfelsőbb Úrnak; ke–kik ők; upāsīran–megmentve; ke–kik ők; u–ki; svit–lehet; anuśerate–szolgálni az Urat, amíg alszik.


FORDÍTÁS

Kérlek, mondd el, hányféle megsemmisülés jellemző az anyagi természet elemeire, s ki éli túl e megsemmisülést, hogy szolgálja az Urat, miközben Ő alszik!


MAGYARÁZAT

A Brahma-saṁhitā (5.47–48) azt mondja, hogy az anyagi teremtések a számtalan univerzummal mind megjelennek és eltűnnek a yoga-nidrāban, misztikus álomban fekvő Mahā-Viṣṇu légzésével.

yaḥ kāraṇārṇava-jale bhajati sma yoga-
nidrām ananta-jagad-aṇḍa-saroma-kūpaḥ
ādhāra-śaktim avalambya parāṁ sva-mūrtiṁ
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya
jīvanti loma-vilajā jagad-aṇḍa-nāthāḥ
viṣṇur mahān sa iha yasya kalā-viśeṣo
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

„Govinda, a végső és Legfelsőbb Istenség Személyisége [az Úr Kṛṣṇa] végtelen hosszú ideig fekszik és alszik az Okozati-óceánon, hogy eközben korlátlan számú univerzumot teremtsen. Saját belső energiája segítségével hever a vízen. Őt, az eredeti Legfelsőbb Istenséget imádom.”

„Légzésének köszönhetően számtalan univerzum jön létre, s amikor belélegez, az univerzumok urai mind megsemmisülnek. A Legfelsőbb Úrnak ezt a teljes részét Mahā-Viṣṇunak hívják, és Ő az Úr Kṛṣṇa részének része. Govindát imádom, az eredeti Urat.”

Az anyagi teremtés megsemmisítése után sem az Úr, sem birodalma az Okozati-óceánon túl, sem annak lakói, az Úr társai nem pusztulnak el. Az Úr társai jóval többen vannak, mint azok az élőlények, akik az anyaggal kapcsolatba kerülve megfeledkeztek az Úrról. Ez a vers megcáfolja az imperszonalistáknak azt a magyarázatát, amelyet az eredeti Bhāgavatam négy versében    –    aham evāsam evāgre…  (SB 2.9.33)  –    szereplő aham szóhoz fűztek. Az Úr és örök társai fennmaradnak a megsemmisülés után. Az, hogy Vidura róluk kérdez, egyértelműen arra utal, hogy minden, ami az Úrhoz tartozik, létezik. Ezt a Kāśī-khaṇḍa is megerősíti, amelyet Jīva Gosvāmī és Śrīla Viśvanātha Cakravartī idéz, akik Śrīla Śrīdhara Svāmī nyomdokait követik.

na cyavante hi yad-bhaktā
mahatyāṁ pralayāpadi
ato ’cyuto ’khile loke
sa ekaḥ sarva-go ’vyayaḥ

„Az Úr bhaktáinak egyéni léte sohasem ér véget, még az egész kozmikus megnyilvánulás elpusztítása után sem. Az Úr és társai    –    a bhakták    –    léte az anyagi és a lelki világban egyaránt örök.”