HU/SB 3.8.18
18. VERS
- ka eṣa yo ’sāv aham abja-pṛṣṭha
- etat kuto vābjam ananyad apsu
- asti hy adhastād iha kiñcanaitad
- adhiṣṭhitaṁ yatra satā nu bhāvyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaḥ–ki; eṣaḥ–ez; yaḥ asau aham–hogy én vagyok; abja-pṛṣṭhe–a lótusz tetején; etat–ez; kutaḥ–honnan; vā–akár; abjam–lótuszvirág; ananyat–máskülönben; apsu–a vízben; asti–ott van; hi–bizonyára; adhastāt–lentről; iha–ebben; kiñcana–bármi; etat–ez; adhiṣṭhitam–elhelyezkedő; yatra–ahol; satā–automatikusan; nu–vagy nem; bhāvyam–lennie kell.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā tudatlanságában így elmélkedett: Ki vagyok én, aki itt ülök ennek a lótusznak a tetején? Honnan nőtt ez a virág? Kell lennie valaminek lent, s az, amiből ez a lótusz sarjadt, minden bizonnyal a vízben van.
MAGYARÁZAT
Az elméjükben spekulálók ma is azon gondolkoznak, amin Brahmā kezdetben a kozmikus megnyilvánulás teremtésével kapcsolatban elmélkedett. A valóban okos ember az, aki megpróbálja felkutatni egyéni létének és az egész kozmikus teremtésnek az okát, s ezzel arra törekszik, hogy megtalálja a végső okot. Ha mindezt megfelelő módon, lemondással és állhatatosan hajtja végre, tettét minden bizonnyal siker koronázza.