HU/SB 3.8: Brahma megnyilvánul Garbhodakasayi Visnuból
3.8.1. vers: A nagy bölcs, Maitreya Muni így szólt Vidurához: Pūru király fejedelmi dinasztiája méltó arra, hogy szolgálja a tiszta bhaktákat, mert minden leszármazottja az Istenség Személyiségének híve. Te is ebben a családban jöttél a világra; s mily csodálatos, hogy törekvésed révén az Úr transzcendentális kedvtelései minden pillanatban megújulnak!
3.8.2. vers: Hadd kezdjem hát szavaimat a Bhāgavata Purāṇával, amelyet közvetlenül az Istenség Személyisége beszélt el a nagy bölcseknek, mindazok áldására, akik egy parányi élvezetre vágyva rendkívüli gyötrelmek közé jutottak!
3.8.3. vers: Hajdanán Sanat-kumāra, a szent kisfiúk vezetője, más nagy bölcsek társaságában tudásra vágyva éppen így érdeklődött Vāsudevára, a Legfelsőbbre vonatkozó igazságról az Úr Saṅkarṣaṇától, aki az univerzum alján lakik.
3.8.4. vers: Az Úr Saṅkarṣaṇa éppen a Legfelsőbb Úron meditált – akit a műveltek az Úr Vāsudevaként tisztelnek –, de a nagy tudású bölcsek fejlődése érdekében kissé kinyitotta lótuszhoz hasonlatos szemeit, s beszélni kezdett.
3.8.5. vers: A bölcsek a Gangesz vizén keresztül érkeztek a legfelsőbb bolygókról a legalsó régióba, ezért hajuk nedves volt. Megérintették az Úr lótuszlábát, melyet a kígyókirály leányai különféle kellékekkel imádnak, amikor jó férjre vágynak.
3.8.6. vers: A Sanat-kumāra vezette négy Kumāra, akik mindannyian ismerték az Úr transzcendentális kedvteléseit, csodálatos ritmusú, ragaszkodással és szeretettel teli, válogatott szavakkal dicsőítették az Urat. Az Úr Saṅkarṣaṇa ekkor felemelte és széttárta ezer és ezer csuklyáját, s a fejét díszítő ragyogó ékkövekből sugárzó fényt kezdett árasztani.
3.8.7. vers: Az Úr Saṅkarṣaṇa elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését a nagy bölcsnek, Sanat-kumārának, aki már fogadalmat tett a lemondásra. Amikor rá került a sor, Sanat-kumāra – úgy, ahogyan azt Saṅkarṣaṇától hallotta – szintén elmagyarázta a Śrīmad-Bhāgavatamot Sāṅkhyāyana Muninak, aki erről kérdezte őt.
3.8.8. vers: A nagy bölcs, Sāṅkhyāyana a legfőbb volt a transzcendentalisták között, s úgy esett, hogy amikor a Śrīmad-Bhāgavatam alapján az Úr dicsőségéről beszélt, lelki tanítómesterem, Parāśara – Bṛhaspatival együtt – hallotta őt.
3.8.9. vers: A nagy Parāśara Muni – ahogy arról már szó esett – a kiváló bölcs, Pulastya tanácsára elmondta nekem a legfőbb Purāṇát [a Bhāgavatamot]. Én is elbeszélem neked, kedves fiam, ahogyan hallottam, mert mindig hűséges követőm voltál.
3.8.10. vers: Miután a három világ víz alá került, Garbhodakaśāyī Viṣṇu egyedül volt, s ágyán feküdt, a hatalmas Ananta kígyón. Noha látszólag saját belső energiájában, a külső energia hatásától mentesen álomban szendergett, szemeit nem csukta be teljesen.
3.8.11. vers: Ahogyan a tűz ereje a tűzifában marad, úgy maradt az Úr a megsemmisülés vizében, alámerítve a finom fizikai testükben lévő élőlények mindegyikét. Az önéltető energiában feküdt, melynek neve kāla.
3.8.12. vers: Az Úr négyezer yuga leforgásáig feküdt belső energiájában, s külső energiája révén úgy tűnt, mintha a vízen szunnyadna. Amikor az élőlények megjelentek, hogy tovább folytassák gyümölcsöző cselekedeteiket a kāla-śaktinak nevezett energia ösztönzésére, saját transzcendentális testét az Úr kékes színűnek látta.
3.8.13. vers: A teremtés finom tárgyát, amelyre az Úr a figyelmét rögzítette, a szenvedély anyagi kötőereje zavarta meg, s így a teremtés finom formája a hasát átszúrva megjelent.
3.8.14. vers: Az élőlények gyümölcsöző cselekedetének ez a teljes formája áttörve felvette egy lótuszvirág bimbójának alakját, amely Viṣṇu Személyiségéből jött létre, s az Ő legfelsőbb akaratából megvilágított mindent, akár a nap, felszárítva a pusztítás hatalmas vizét.
3.8.15. vers: Az univerzum lótuszvirágába az Úr Viṣṇu személyesen belépett, mint Felsőlélek, s amikor azt az anyagi természet kötőerői megtermékenyítették, megszületett a védikus bölcsesség személyisége, akit magától születettnek nevezünk.
3.8.16. vers: Brahmā, aki a lótuszvirágból született, nem látta a világot, pedig a lótusz örvében ült. Körüljárta hát az egész űrt, s miközben minden irányban mozgatta szemét, a négy iránynak megfelelően négy fejet kapott.
3.8.17. vers: Az Úr Brahmā e lótuszon ülve nem tudta egészen felfogni sem a teremtést, sem a lótuszt, sem saját magát. A korszak végén a pusztítás levegője hatalmas, körkörös hullámokat kavarva megrengette a vizet és a lótuszt.
3.8.18. vers: Az Úr Brahmā tudatlanságában így elmélkedett: Ki vagyok én, aki itt ülök ennek a lótusznak a tetején? Honnan nőtt ez a virág? Kell lennie valaminek lent, s az, amiből ez a lótusz sarjadt, minden bizonnyal a vízben van.
3.8.19. vers: Az Úr Brahmā ekképpen elmélkedett, majd a lótusz szárának csatornáján keresztül leereszkedett a vízbe. Ám annak ellenére, hogy behatolt a szárba s közelebb került Viṣṇu köldökéhez, a gyökérre nem talált rá.
3.8.20. vers: Ó, Vidura! Miközben ily módon kiléte után kutatott, Brahmānak lejárt az ideje, amely nem más, mint az örök kerék Viṣṇu kezében, s amely rettegést kelt az élőlények elméjében, például halálfélelmet.
3.8.21. vers: Ezek után – mivel nem érte el célját, amelyre vágyott – felhagyott a kutatással, s visszatért a lótusz tetejére. Légzését szabályozva, tudatát minden anyagi tárgyról visszavonva elméjét a Legfelsőbb Úrra rögzítette.
3.8.22. vers: Száz évének leteltével, amikor meditációját befejezte, Brahmāban megszületett a szükséges tudás, s ennek eredményeképpen szívében meglátta a Legfelsőbbet, akit azelőtt legnagyobb erőfeszítése ellenére sem pillanthatott meg.
3.8.23. vers: Brahmā a vízen egy gigantikus, lótuszhoz hasonlatos, fehér ágyat pillantott meg, Śeṣa-nāga testét, amelyen az Istenség Személyisége feküdt egymagában. Az egész atmoszférát a Śeṣa-nāga fejét díszítő drágakövek sugarai ragyogták be, s e ragyogás minden sötétséget eloszlatott azokban a régiókban.
3.8.24. vers: Az Úr transzcendentális testének ragyogása csúfot űzött a korallhegy szépségéből. A korallhegyet az esti ég gyönyörűen felöltözteti, ám az Úr sárga ruhája csak nevetett szépségén. A hegy csúcsát arany borítja, de az Úr ékkövekkel kirakott sisakja elhalványította ragyogását. A hegy virágokkal tarkított vízesései, növényei virágfüzéreknek tűnnek, de az Úr drágakövekkel, igazgyöngyökkel, tulasī levelekkel és virágfüzérekkel ékesített gigantikus teste, keze és lába felülmúlta a hegy látványát.
3.8.25. vers: Transzcendentális teste, amely széltében és hosszában egyaránt korlátlan, betöltötte a három – a felső, a középső és az alsó – bolygórendszert. Teste semmihez sem fogható ruhájától és változatos ékességeitől ragyogott, s mindenütt ékszerek borították.
3.8.26. vers: Az Úr felemelte s megmutatta lótuszlábát. Az Ő lótuszlába a forrása minden áldásnak, amelyben az anyagi szennyeződéstől mentes odaadó szolgálat révén részesülhet az ember. Ezt az áldást azok kapják meg, akik tiszta odaadással imádják Őt. Holdhoz hasonlatos körmeinek ragyogó, transzcendentális sugárzása virágszirmoknak látszott.
3.8.27. vers: Elfogadta a bhakták szolgálatát, és csodálatos mosolyával végett vetett szenvedéseiknek. Fülbevalók díszítette arca, amelyen ajkainak sugarai tükröződtek vissza, s amelyet szépséges orra és szemöldöke tett még nemesebbé, végtelenül megnyerő volt.
3.8.28. vers: Ó, kedves Vidurám! Az Úr derekát sárga ruha fedte, amelynek színe a kadamba virág sáfrányszínű porára hasonlított, azon pedig egy csodálatosan díszített öv feszült. Mellkasát a śrīvatsa jel és egy felbecsülhetetlenül értékes nyaklánc ékesítette.
3.8.29. vers: Ahogy a szantálfát illatos virágok és ágak díszítik, az Úr testét értékes drágakövek és gyöngyök ékesítették. Ő volt az önmagában gyökerező fa, Ura mindenki másnak az univerzumban. És ahogy a szantálfát számtalan kígyó borítja be, az Úr testét Ananta csuklyái borították.
3.8.30. vers: Akár egy hatalmas hegység, az Úr minden mozgó és mozdulatlan élőlény hajléka. Ő a kígyók barátja, mert az Úr Ananta az Ő barátja. Ahogyan egy hegységnek ezer és ezer arany csúcsa van, az Urat is Ananta-nāga ezer és ezer aranysisakos csuklyájával lehetett látni; s ahogy néha egy hegység drágaköveket rejt, az Úr transzcendentális testét is értékes drágakövek díszítették. Ahogy egy hegy néha az óceán vizébe merül, néha az Úr is alámerül a pusztítás vizébe.
3.8.31. vers: Amikor az Úr Brahmā megpillantotta az Urat egy hegy alakjában, arra a következtetésre jutott, hogy Ő Hari, az Istenség Személyisége. Látta, hogy a mellkasát díszítő gyönyörű virágfüzérek a védikus bölcsesség édes dalaival magasztalják. A Sudarśana-kerék fegyvere védelmezte Őt, s még a Nap, a Hold, a levegő és a tűz sem férhettek a közelébe.
3.8.32. vers: Amikor az Úr Brahmā, az univerzum sorsának irányítója meglátta az Urat, rápillantott a teremtésre is. Az Úr Brahmā meglátta a tavat az Úr Viṣṇu köldökében, a lótuszvirágot, a pusztító vizet, a szárító levegőt és az eget. Minden láthatóvá vált számára.
3.8.33. vers: Az Úr Brahmā a szenvedély kötőerejével feltöltve kész volt teremteni, s miután látta a teremtés öt okát, melyet az Istenség Személyisége mutatott meg neki, tiszteletteljes imáit kezdte énekelni, készen állva, hogy teremtsen.