HU/SB 3.9.11
11. VERS
- tvaṁ bhakti-yoga-paribhāvita-hṛt-saroja
- āsse śrutekṣita-patho nanu nātha puṁsām
- yad-yad-dhiyā ta urugāya vibhāvayanti
- tat-tad-vapuḥ praṇayase sad-anugrahāya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam–Neked; bhakti-yoga–az odaadó szolgálatban; paribhāvita–teljes mértékben elmerülve; hṛt–a szívnek; saroje–a lótuszon; āsse–laksz; śruta-īkṣita–a fülön keresztül látható; pathaḥ–az út; nanu–most; nātha–ó, Uram; puṁsām–a bhaktáknak; yat-yat–bármelyik; dhiyā–meditációval; te–Tiéd; urugāya–ó, végtelenül dicső; vibhāvayanti–főként arra gondolnak; tat-tat–ugyanaz; vapuḥ–transzcendentális forma; praṇayase–megnyilvánítod; sat-anugrahāya–hogy megmutasd indokolatlan kegyed.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! Bhaktáid fülükön keresztül látnak Téged a hiteles hallgatás folyamata által. Szívük így megtisztul, s Te elfoglalod ott helyedet. Oly kegyes vagy bhaktáidhoz, hogy abban a transzcendentális, örök formában nyilvánulsz meg előttük, ahogyan mindig Rád gondolnak.
MAGYARÁZAT
Ez a kijelentés, mely szerint az Úr abban a formában nyilvánul meg bhaktája előtt, amelyben a bhakta imádni szeretné Őt, arra utal, hogy az Úr alárendeli magát a bhakta vágyának – annyira, hogy a bhakta kívánsága szerint jelenik meg egy bizonyos formában. Az Úr azért teljesíti a bhakta kívánságát, hogy viszonozza a bhakta transzcendentális szerető szolgálatát. A Bhagavad-gītā (BG 4.11) ezt szintén megerősíti: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Úr sohasem a bhakta utasításának végrehajtója. Ez a vers hangsúlyozza: tvaṁ bhakti-yoga-paribhāvita. Ez mutatja az eredményt, amely az érett odaadó szolgálat, vagyis a premā, az Isten iránti szeretet gyakorlásával érhető el. A premānak ezt az állapotát, a hittől a szeretet kialakulásáig tartó fokozatos fejlődési folyamatot végigjárva érhetjük el. Hite következtében az ember az igaz bhakták társaságát keresi, s e kapcsolat hatására elkezdi a hiteles odaadó szolgálatot, amely magában foglalja a megfelelő avatást és a kinyilatkoztatott szentírások által előírt elsődleges odaadó feladatok végrehajtását. A versben a śrutekṣita szó egyértelműen erre utal. A śrutekṣita útja az, hogy az ember az őszinte bhaktákat hallgatja, akik jól ismerik a védikus bölcsességet és mentesek a világi érzelmektől. E hiteles hallási folyamat révén a kezdő bhakta megtisztul minden anyagi szennytől, s ragaszkodni kezd az Úr sok transzcendentális formája közül az egyikhez, amelyekről a Védák írnak.
A bhakta az Úr sajátságos formájához természetes hajlama szerint ragaszkodik. Eredetileg minden egyes élőlény egy bizonyos fajta transzcendentális szolgálathoz vonzódik, hisz örökké az Úr szolgája. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy az élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa örök szolgája. Az élőlények mindegyikét egy bizonyos szolgálat jellemezte kapcsolat fűzi az Úrhoz, örök érvényűen. Ezt a ragaszkodást az Úrnak végzett, szabályokhoz kötött odaadó szolgálat gyakorlásával éri el a bhakta, s így az Úrnak ahhoz az örök formájához vonzódik majd, amelyhez örökké ragaszkodott. Ezt a ragaszkodást az Úr egy bizonyos formájához svarūpa-siddhinek hívják. Az Úr, a bhakta lótuszszívén ül abban az örök formájában, melyre a tiszta bhakta vágyik, s így soha nem hagyja el őt, ahogyan azt az előző vers is megerősíti. Ám alkalmi vagy nem hiteles imádói előtt nem fedi fel magát csak azért, hogy kihasználják. A Bhagavad-gītā (BG 7.25) alátámasztja ezt: nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya yoga-māyā-samāvṛtaḥ. Az Úr yogamāyā segítségével inkább elrejtőzik az abhakták vagy az alkalmi bhakták szeme elől, akik saját érzékkielégítésüket szolgálják. Az ál-bhakták, akik az univerzum működéséért felelős félisteneket imádják, sohasem láthatják meg az Urat. A végkövetkeztetés az, hogy az Úr nem válik az ál-bhakták utasításainak végrehajtójává, de mindig kész arra, hogy teljesítse a tiszta, felszabadult bhakták vágyait, akikre az anyagi fertőzés a legkisebb árnyékot sem veti.