HU/SB 3.9.10
10. VERS
- ahny āpṛtārta-karaṇā niśi niḥśayānā
- nānā-manoratha-dhiyā kṣaṇa-bhagna-nidrāḥ
- daivāhatārtha-racanā ṛṣayo ’pi deva
- yuṣmat-prasaṅga-vimukhā iha saṁsaranti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ahni–nappal; āpṛta–tevékenykedik; ārta–szenvedést okozó elfoglaltság; karaṇāḥ–érzékek; niśi–éjjel; niḥśayānāḥ–álmatlanság; nānā–különféle; manoratha–elmebeli spekuláció; dhiyā–az intelligencia segítségével; kṣaṇa–állandóan; bhagna–törött; nidrāḥ–alvás; daiva–emberfölötti; āhata-artha–akadályba ütközik; racanāḥ–tervek; ṛṣayaḥ–nagy bölcsek; api–szintén; deva–ó, Uram; yuṣmat–Tiéd; prasaṅga–téma; vimukhāḥ–ellene fordult; iha–ebben (az anyagi világban); saṁsaranti–forog.
FORDÍTÁS
Ezek az abhakták érzékeiket nagyon fáradságos és kimerítő munkával foglalják le, éjjel pedig álmatlanságtól szenvednek, mert intelligenciájuk állandóan különféle elmebeli spekulációkkal zavarja meg álmukat. Természetfölötti erők akadályozzák meg minden tervük teljesülését. Ha ellene fordulnak transzcendentális kedvteléseid hallgatásának, még a nagy bölcseknek is újra és újra végig kell járniuk az anyagi világ körforgását.
MAGYARÁZAT
Ahogyan azt az előző versben olvashattuk, azok az emberek, akik nem vonzódnak az Úr odaadó szolgálatához, csak anyagi dolgokkal foglalkoznak. Legtöbben egész nap nehéz fizikai munkát végeznek – érzékeik rendkívül fáradságos kötelességek végzésébe merülnek el a nehézipar óriási gyáraiban. E gyárak tulajdonosai piacot akarnak találni ipari termékeiknek, a munkásokat pedig a szerteágazó, hatalmas mértékben gépiesített termelésben alkalmazzák. A „gyár” csupán a pokol egyik elnevezése. A pokoli munkát végző emberek éjszaka a borhoz és a nőkhöz menekülnek, hogy elégedettséget okozzanak fáradt érzékeiknek, de még aludni sem tudnak nyugodtan, mert az elméjükből kipattanó spekulatív tervek állandóan megzavarják álmukat. Mivel álmatlanságtól szenvednek, s nem pihennek eleget, reggel gyakran álmosak. A természetfölötti hatalmak elrendezésének köszönhetően még a világ nagy tudósai és gondolkodói is örökké szenvednek amiatt, hogy terveikkel sorra kudarcot vallanak, így aztán életről életre itt kell rothadniuk az anyagi világban. Lehet, hogy egy kiváló tudós felfedez valamit az atomenergiával kapcsolatban a világ gyors elpusztítása érdekében, s lehet, hogy szolgálata (vagyis rossz szolgálata) elismeréseként a legrangosabb díjat nyeri el, ám neki is el kell szenvednie tetteinek visszahatásait, s az anyagi természet emberfölötti törvényei parancsára újra és újra végig kell járnia az ismétlődő születés és halál körforgását. Mindazok, akik ellenzik az odaadó szolgálatot, arra ítéltettek, hogy örökké megjelenjenek az anyagi világ körforgásában.
Ez a vers kihangsúlyozza, hogy még a bölcsek is arra a sorsra jutnak, hogy az anyagi létben szenvedjenek, ha az Úr szolgálata ellen fordulnak. Nemcsak ebben a korban, de korábban is számtalan bölcs élt, akik saját vallási rendszert akartak kitalálni, figyelmen kívül hagyva a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatát. Ám az Úr odaadó szolgálata nélkül nem létezhet vallásos elv. A Legfelsőbb Úr minden élőlény vezetője, és senki sem lehet Vele egyenrangú vagy Nála hatalmasabb. Még az Úr személytelen aspektusa vagy mindent átható, helyhez kötött formája sem állhat egy szinten az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ezért az odaadó szolgálat elve nélkül nem létezhet egyetlen olyan vallás vagy hiteles filozófiai rendszer sem, amely az élőlények haladását szolgálná.
Az imperszonalisták, akik a felszabadulásuk érdekében vállalják a lemondással és vezekléssel járó megannyi megpróbáltatást, eljuthatnak a személytelen brahmajyotiba, de végül, mivel nem végeznek odaadó szolgálatot, újra az anyagi világba zuhannak, hogy egy újabb időszakot eltöltsenek az anyagi létezésben. Ezt a következő vers erősíti meg:
- ye ’nye ’ravindākṣa vimukta-māninas
- tvayy asta-bhāvād aviśuddha-buddhayaḥ
- āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ
- patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ
„Akik azt hiszik, hogy felszabadultak, noha nem végeztek odaadó szolgálatot az Úrnak, eljuthatnak a brahmajyotiba, de tisztátalan tudatuk miatt, s mert nem nyerik el a Vaikuṇṭhalokák menedékét, e csupán nevükben felszabadult személyek újra visszatérnek az anyagi létbe.” (SB 10.2.32)
Senki sem hozhat létre vallási rendszert az Úr odaadó szolgálatának elve nélkül. Ahogy azt a Śrīmad-Bhāgavatam Hatodik Énekében olvashatjuk, a vallásos elvek megalkotója maga az Úr. A Bhagavad-gītāban szintén azt találjuk, hogy az Úr elítéli a vallásnak minden olyan formáját, amely nem foglalja magában a Legfelsőbb előtti meghódolás folyamatát. Egyedül az a rendszer tekinthető igazi vallásnak vagy filozófiának, amely az embert az Úr odaadó szolgálatához vezeti. A Hatodik Énekben Yamarāja, a hitetlen élőlények ura így szól:
- dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītaṁ
- na vai vidur ṛṣayo nāpi devāḥ
- na siddha-mukhyā asurā manuṣyāḥ
- kuto nu vidyādhara-cāraṇādayaḥ
- svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ
- kumāraḥ kapilo manuḥ
- prahlādo janako bhīṣmo
- balir vaiyāsakir vayam
- dvādaśaite vijānīmo
- dharmaṁ bhāgavataṁ bhaṭāḥ
- guhyaṁ viśuddhaṁ durbodhaṁ
- yaṁ jñātvāmṛtam aśnute
„A vallás szabályait az Istenség Legfelsőbb Személyisége állította fel, és senki, még a bölcsek vagy a félistenek sem hozhatnak létre egyetlen ilyen szabályt sem. Ha még a nagy bölcsek és félistenek sem jogosultak arra, hogy ilyen vallási elveket alkossanak meg, mit mondhatnánk másokról – az úgynevezett misztikusokról, a démonokról, az emberi lényekről, a vidyādharákról és a cāraṇákról, akik az alsóbb bolygókon élnek? Tizenkét személyiség van – Brahmā, Nārada, az Úr Śiva, Kumāra, Kapila, Manu, Prahlāda Mahārāja, Janaka Mahārāja, Bhīṣma, Bali, Śukadeva Gosvāmī és Yamarāja –, akik az Úr felhatalmazott képviselői, s akik illetékesek abban, hogy a vallás elveiről beszéljenek és terjesszék azokat.” (SB 6.3.19–21)
A vallás elvei nem állnak nyitva minden közönséges élőlény előtt. Céljuk több, mint hogy az emberi lényeket pusztán az erkölcsösség szintjére emeljék. Az erőszak nélküliségre és a hasonló elvek követésére a félrevezetett embereknek kétségkívül szükségük van, hiszen ha valaki nem becsületes, és nem hagy fel az erőszakkal, nem értheti meg a vallás elveit. De azt megérteni, mi is valójában a vallás, még akkor is nagyon nehéz, ha valaki követi az erkölcsösség és erőszak nélküliség elveit. Nagyon bizalmas tudomány ez, mert amint valaki alaposan megismeri a vallás valódi elveit, azonnal felszabadul, s gyönyörrel és tudással teli örök életben lesz része. Aki tehát nem követi az Úr odaadó szolgálatának szabályait, az ne adja ki magát az ártatlan nép vallási vezetőjének. Az Īśopaniṣad a következő mantrában nyomatékkal megtiltja ezt az ostobaságot:
- andhaṁ tamaḥ praviśanti
- ye ’sambhūtim upāsate
- tato bhūya iva te tamo
- ya u sambhūtyāṁ ratāḥ
- (Īśopaniṣad 12)
Aki nem ismeri a vallás elveit, s ezért semmilyen vallásos tevékenységet nem végez, sokkal különb annál, mint aki a vallás nevében másokat félrevezet, s nem az odaadó szolgálat tényleges vallási elveire támaszkodik. Brahmā és a többi kiváló szaktekintély a vallás ezen állítólagos vezetőit egyértelműen elítéli.