HU/SB 3.9.23
23. VERS
- eṣa prapanna-varado ramayātma-śaktyā
- yad yat kariṣyati gṛhīta-guṇāvatāraḥ
- tasmin sva-vikramam idaṁ sṛjato ’pi ceto
- yuñjīta karma-śamalaṁ ca yathā vijahyām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eṣaḥ–ez; prapanna–aki meghódolt; vara-daḥ–jótevő; ramayā–mindig boldog a szerencse istennőjével (Lakṣmīval); ātma-śaktyā–belső energiájával; yat yat–bármi; kariṣyati–cselekedhet; gṛhīta–elfogadva; guṇa-avatāraḥ–a jóság kötőerejének inkarnációja; tasmin–Neki; sva-vikramam–mindenhatóságával; idam–ezt a kozmikus megnyilvánulást; sṛjataḥ–teremtve; api–ellenére; cetaḥ–szív; yuñjīta–végez; karma–tett; śamalam–anyagi szeretet; ca–szintén; yathā–amennyire; vijahyām–fel tudom adni.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége a meghódolt lelkek örök jóakarója. Cselekedeteit mindig belső energiáján, Ramān, a szerencse istennőjén keresztül végzi. Csak azért könyörgöm, hogy szolgálhassam Őt az anyagi világ megteremtésével, s imádkozom, hogy cselekedeteim ne legyenek rám negatív hatással, s így képes legyek megszabadulni attól az alaptalan büszkeségtől, hogy én vagyok a teremtő!
MAGYARÁZAT
Az anyagi teremtés, fenntartás és pusztítás érdekében a természet anyagi kötőerői három inkarnációban jelennek meg: mint Brahmā, Viṣṇu és Maheśvara. Ám a legfelsőbb energiát minden ilyen tevékenységhez az Úr Viṣṇu inkarnációja szolgáltatja, belső energiájában. Brahmā, aki csak segédkezik a teremtés során, meg akart maradni eredeti helyzetében, mint az Úr eszköze, és nem akarta, hogy az alaptalan dicsőség büszkévé tegye, önmagát tartva a teremtőnek. Így válhat kedvessé az ember a Legfelsőbb Úr számára és kaphatja meg az áldását. Az ostoba emberek maguknak akarnak minden érdemet mindazért, amit létrehoztak, de az okos ember nagyon jól tudja, hogy egy fűszál sem mozdulhat az Úr akarata nélkül, s ezért a csodálatos teremtésért minden érdem Őt illeti. Az ember csakis a lelki tudat segítségével szabadulhat meg az anyagi ragaszkodás szennyeződésétől és kaphatja meg az Úr áldásait.