HU/SB 3.9.38
38. VERS
- yac cakarthāṅga mat-stotraṁ
- mat-kathābhyudayāṅkitam
- yad vā tapasi te niṣṭhā
- sa eṣa mad-anugrahaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat–amely; cakartha–végzett; aṅga–ó, Brahmā; mat-stotram–a Hozzám intézett imák; mat-kathā–a cselekedeteimet leíró szavak; abhyudaya-aṅkitam–számba venni transzcendentális dicsőségemet; yat–vagy az; vā–akár; tapasi–lemondásban; te–tiéd; niṣṭhā–hit; saḥ–az; eṣaḥ–mindezek; mat–Enyém; anugrahaḥ–indokolatlan kegy.
FORDÍTÁS
Ó, Brahmā! Az imákat, melyekkel transzcendentális kedvteléseimet magasztaltad, a lemondásokat, melyeket azért vállaltál, hogy megérts Engem, valamint szilárd hitedet Bennem, mind indokolatlan kegyemnek kell tekintened.
MAGYARÁZAT
Amikor egy élőlény, egy bhakta arra vágyik, hogy transzcendentális szerető szolgálatot végezzen az Úrnak, az Úr, mint caitya-guru, a belső lelki tanítómester, számtalan módon segítséget nyújt neki, s a bhakta így csodálatos tettekre képes, túl azon, ami anyagilag elképzelhető. Az Úr kegyéből még egy hozzá nem értő is a legtökéletesebb lelki szinten képes imákat zengeni. E lelki képességet nem korlátozza anyagi tulajdonság – a transzcendentális szolgálat végzésére irányuló őszinte törekvés alapján fejlődik ki. Az önkéntes törekvés az egyetlen szükséges tulajdonság a lelki tökéletesség eléréséhez. Az anyagi vagyon vagy a műveltség semmit sem jelent.