HU/SB 4.1.24
24. VERS
- praṇamya daṇḍavad bhūmāv
- upatasthe ’rhaṇāñjaliḥ
- vṛṣa-haṁsa-suparṇa-sthān
- svaiḥ svaiś cihnaiś ca cihnitān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
praṇamya—hódolatát ajánlva; daṇḍa-vat—mint egy bot; bhūmau—a föld; upatasthe—eldőlt; arhaṇa—minden, ami az imádathoz kell; añjaliḥ—összetett kezek; vṛṣa—bika; haṁsa—hattyú; suparṇa—Garuḍa, a madár; sthān—elhelyezkedett; svaiḥ—saját; svaiḥ—saját; cihnaiḥ—jelképekkel; ca—és; cihnitān—felismerve.
FORDÍTÁS
Aztán nyomban imákat kezdett zengeni a három istenségnek, akik hordozóik hátán — a bikán, a hattyún és Garuḍán — ültek, s kezükben dobot, kuśa füvet és cakrát tartottak. A bölcs botként a földre borulva ajánlotta nekik tiszteletét.
MAGYARÁZAT
A daṇḍa szó „hosszú bot”-ot, a vat pedig „hasonló”-t jelent. Feljebbvalói előtt az embernek éppen úgy kell a földre borulnia, akár egy bot. Az efféle tiszteletnyilvánítást daṇḍavatnak hívják. Atri Ṛṣi így ajánlotta hódolatát a három istenségnek, akiket hordozóikról és különféle jelvényeikről ismerhetett föl. A vers elmondja ezzel kapcsolatban, hogy az Úr Viṣṇu Garuḍán ült, a nagy sason, kezében pedig cakrát tartott, míg Brahmā egy hattyú hátán ült, kezében kuśa füvet tartva. Az Úr Śiva egy bika hátán érkezett, kezében egy kis dobbal, amit ḍamarunak neveznek. Atri Ṛṣi jelvényeik és hordozóik láttán felismerte őket, és így imák kíséretében hódolatát ajánlotta nekik.