HU/SB 4.1.5


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


5. VERS

āninye sva-gṛhaṁ putryāḥ
putraṁ vitata-rociṣam
svāyambhuvo mudā yukto
rucir jagrāha dakṣiṇām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

āninye—elhozta; sva-gṛham—haza; putryāḥ—aki a leánytól született; putram—a fiút; vitata-rociṣam—nagyon hatalmas; svāyambhuvaḥ—a Svāyambhuvának nevezett Manu; mudā—nagyon elégedett lévén; yuktaḥ—vele; ruciḥ—a nagy bölcs, Ruci; jagrāha—megtartotta; dakṣiṇām—a Dakṣiṇā nevű leányt.


FORDÍTÁS

Svāyambhuva Manu boldogan vitte haza a gyönyörű fiút, akit Yajñának hívtak, veje, Ruci pedig megtartotta leányát, Dakṣināt.


MAGYARÁZAT

Svāyambhuva Manu örömmel látta, hogy leánya, Ākūti egy fiúnak és egy leánynak adott életet. Attól tartott, hogy ha elveszi tőle egyetlen fiát, veje, Ruci szomorú lesz, így aztán amikor megtudta, hogy a fiúval együtt egy leány is született, nagyon megörült. Ruci ígéretéhez híven átadta fiát Svāyambhuva Manunak, s úgy döntött, hogy a leányt, akit Dakṣiṇānak hívtak, megtartja. Az Úr Viṣṇu egyik neve Yajña, mert Ő a Védák mestere. A Yajña név a yajuṣāṁ patiḥ kifejezésből származik, ami azt jelenti: „minden áldozat Ura”. A Yajur Vedában különféle előírásokat találunk arra vonatkozóan, milyen szertartások szükségesek a yajñák bemutatásához. Minden ilyen yajña élvezője a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu, ezért a Bhagavad-gītā (BG 3.9) kijelenti: yajñārthāt karmaṇaḥ, az embernek cselekednie kell, de a számára előírt kötelességeket csak Yajña, azaz Viṣṇu kedvéért hajtsa végre. Ha valaki nem azért cselekszik, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, vagyis ha nem odaadó szolgálatot végez, akkor minden tettének visszahatása lesz. Hogy a visszahatás jó-e vagy rossz, nem számít    —    ha cselekedeteink nem állnak összhangban a Legfelsőbb Úr vágyával, azaz ha nem Kṛṣṇa-tudatban cselekszünk, akkor felelnünk kell majd valamennyi tettünkért. Minden cselekedetnek van visszahatása, ám a Yajñáért végzett tettek nem vonnak maguk után visszahatást. Aki tehát Yajñáért, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért cselekszik, azt nem kötik le az anyagi feltételek, hiszen a Védák és a Bhagavad-gītā megemlítik, hogy a Védák és a védikus szertartások célja az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa megértése. Meg kell próbálnunk kezdettől fogva Kṛṣṇa-tudatban cselekedni, s ez megszabadít majd bennünket az anyagi cselekedetek visszahatásaitól.