HU/SB 4.1.6
6. VERS
- tāṁ kāmayānāṁ bhagavān
- uvāha yajuṣāṁ patiḥ
- tuṣṭāyāṁ toṣam āpanno
- ’janayad dvādaśātmajān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—őt; kāmayānām—vágyva; bhagavān—az Úr; uvāha—feleségül vette; yajuṣām—minden áldozatnak; patiḥ—az Ura; tuṣṭāyām—feleségének, aki nagyon elégedett volt; toṣam—nagy öröm; āpannaḥ—elérve; ajanayat—nemzett; dvādaśa—tizenkettő; ātmajān—fiakat.
FORDÍTÁS
A yajña rituális szertartásának Ura később feleségül vette Dakṣiṇāt, akinek leghőbb vágya volt, hogy az Istenség Személyisége legyen a férje. Az Úr szintén nagy örömmel nemzett tizenkét gyermeket feleségének.
MAGYARÁZAT
Az ideális házaspárt általában Lakṣmī-Nārāyaṇának hívják, hogy az Úrhoz és a szerencse istennőjéhez hasonlítsák őket. Ez arra utal, hogy Lakṣmī és Nārāyaṇa örök boldogságban élnek házastársakként. Egy feleségnek mindig elégedettnek kell lennie a férjével, s ugyanígy a férjnek is a feleségével. A Cāṇakya-ślokában, Cāṇakya Paṇḍita erkölcsi tanításaiban az áll, hogy ahol férj és feleség megértik egymást, ott a szerencse istennője magától megjelenik. Más szóval ha nincs nézeteltérés a férj és a feleség között, ott teljes anyagi jólét uralkodik, és jó gyermekek születnek. A védikus civilizációban a nőket arra nevelik, hogy feleségként minden körülmények között elégedettek legyenek, s a férjnek — a védikus parancsolatok értelmében — elegendő élelemmel, ékszerekkel és ruhákkal kell felesége kedvében járnia. Ha elégedetten élnek együtt, akkor jó gyermekeik születnek. Így lehet békét teremteni az egész világon. Ebben a Kali-korszakban azonban sajnos nincsenek ideális férjek és feleségek, ezért nemvárt gyermekek születnek, s így napjainkban sehol a világon nincs béke és jólét.