HU/SB 4.1.56
56. VERS
- devā ūcuḥ
- yo māyayā viracitaṁ nijayātmanīdaṁ
- khe rūpa-bhedam iva tat-praticakṣaṇāya
- etena dharma-sadane ṛṣi-mūrtinādya
- prāduścakāra puruṣāya namaḥ parasmai
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devāḥ—a félistenek; ūcuḥ—mondta; yaḥ—aki; māyayā—a külső energia által; viracitam—létrejött; nijayā—sajátja által; ātmani—Benne létezve; idam—ezt; khe—az égen; rūpa-bhedam—a felhők seregei; iva—mintha; tat—Magának; praticakṣaṇāya—hogy megnyilvánuljon; etena—ezzel; dharma-sadane—Dharma házában; ṛṣi-mūrtinā—egy bölcs alakjában; adya—ma; prāduścakāra—megjelent; puruṣāya—az Istenség Személyiségének; namaḥ—tiszteletteljes hódolat; parasmai—a Legfelsőbb.
FORDÍTÁS
A félistenek így szóltak: Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat a transzcendentális Istenség Személyiségének, aki külső energiájaként létrehozta ezt a kozmikus megnyilvánulást, amely úgy létezik Benne, ahogy a levegő és a felhők az űrben, és aki most Nara-Nārāyaṇa Ṛṣi alakjában Dharma otthonában jelent meg!
MAGYARÁZAT
Az Úr kozmikus formája a kozmikus megnyilvánulás, amely az Istenség Legfelsőbb Személyisége külső energiájának manifesztációja. Az űrben számtalan bolygó kering, s levegő tölti meg. A levegőben különféle színű felhők úsznak, s néha láthatjuk, ahogy repülőgépek szállnak egyik helyről a másikra. Az egész kozmikus megnyilvánulást változatosság jellemzi tehát, ám ez a változatosság valójában a Legfelsőbb Úr külső energiájának megnyilvánulása, s ez az energia Benne van. Most, miután megnyilvánította energiáját, Maga az Úr jelenik meg teremtésében, energiájában, amely egyidejűleg azonos Vele és különbözik is Tőle, ezért a félistenek tiszteletüket ajánlják az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki ilyen változatos formákban nyilvánul meg. Vannak filozófusok, akik tagadják a kettősséget, és személytelen felfogásuk következtében azt gondolják, hogy a változatosság nem valódi. Ez a vers kiemeli: yo māyayā viracitam. Ez azt jelenti, hogy a változatosság az Istenség Legfelsőbb Személyisége energiájának megnyilvánulása. Így aztán mivel az energia nem különbözik Istentől, a változatosság is valódi. Az anyag változatos megjelenése ideiglenes ugyan, de nem hamis, és csupán a lelki változatosság tükröződése. A praticakṣaṇāya szó — „van változatosság” — ebben a versben az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőségét hirdeti, aki Nara-Nārāyaṇa Ṛṣiként jelent meg, s aki az anyagi természet minden változatosságának eredete.