HU/SB 4.11.10
10. VERS
- nāyaṁ mārgo hi sādhūnāṁ
- hṛṣīkeśānuvartinām
- yad ātmānaṁ parāg gṛhya
- paśuvad bhūta-vaiśasam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—soha; ayam—ez; mārgaḥ—út; hi—bizonyára; sādhūnām—a becsületes embereknek; hṛṣīkeśa—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; anuvartinām—követve az utat; yat—ami; ātmānam—önvaló; parāk—a test; gṛhya—annak gondolni; paśu-vat—mint az állatok; bhūta—az élőlényeknek; vaiśasam—ölés.
FORDÍTÁS
Nem szabad a testet tekintenünk az önvalónak, s így állatok módjára elpusztítani mások testét. Ezt különösen tiltják a szentek, akik az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját járják.
MAGYARÁZAT
A sādhūnāṁ hṛṣīkeśānuvartinām szavak nagyon jelentősek. A sādhu szó szent embert jelent. De ki is valójában a szent ember? Az, aki követi az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hṛṣīkeśa szolgálatának útját. A Nārada-pañcarātra elmondja: hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate. Azt a folyamatot, melynek során az ember az érzékeivel szerető szolgálatot végez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, bhaktinak, odaadó szolgálatnak hívják. Miért merülne hát el a személyes érzékkielégítésben az, aki már az Úr szolgálatát végzi? Az Úr Manu azt mondja most Dhruva Mahārājának, hogy ő az Úr tiszta szolgája. Miért mélyedne szükségtelenül a testi életfelfogásba, akár az állatok? Az állatok általában azt gondolják, hogy a másik állat teste az ő táplálékuk, ezért a testi életfelfogásban az egyik állat megtámadja a másikat. Az emberi lénynek, különösen az Úr bhaktájának nem szabad így cselekednie. Egy sādhunak, szent embernek nem szabad szükségtelenül állatokat ölnie.