HU/SB 4.11.11
11. VERS
- sarva-bhūtātma-bhāvena
- bhūtāvāsaṁ hariṁ bhavān
- ārādhyāpa durārādhyaṁ
- viṣṇos tat paramaṁ padam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sarva-bhūta—minden élőlényben; ātma—a Felsőlelken; bhāvena—meditációval; bhūta—minden létnek; āvāsam—a hajléka; harim—az Úr Hari; bhavān—te; ārādhya—az imádattal; āpa—elérte; durārādhyam—nagyon nehéz megbékíteni; viṣṇoḥ—az Úr Viṣṇunak; tat—az; paramam—legfelsőbb; padam—helyzet.
FORDÍTÁS
Hari lelki hajlékára, a Vaikuṇṭha bolygókra nagyon nehéz eljutni, te azonban olyan szerencsés vagy, hogy utad kétségtelenül erre a lakhelyre vezet, mert valamennyi élőlény legfelsőbb hajlékaként imádod Őt.
MAGYARÁZAT
Az élőlények anyagi teste nem létezhet, ha a szellemi lélek és a Felsőlélek nem nyújt neki menedéket. A szellemi lélek a Felsőlélektől függ, aki jelen van még az atomban is. Minden, legyen az akár lelki, akár anyagi, teljes mértékben a Legfelsőbb Úrtól függ, ezért ez a vers a Legfelsőbb Úrra bhūtāvāsaként utal. Dhruva Mahārāja kṣatriya volt, s vitatkozhatott volna nagyapjával, Manuval, amikor Manu arra kérte, hogy hagyja abba a harcot. Érvelhetett volna azzal, hogy kṣatriya lévén kötelessége, hogy harcba szálljon az ellenséggel, ám Manu tudatta vele, hogy mivel minden élőlény a Legfelsőbb Úr hajléka, s minden élőlényt az Úr templomának tekinthetünk, egyetlen élőlényt sem szabad szükségtelenül elpusztítania.