HU/SB 4.11.2


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

sandhīyamāna etasmin
māyā guhyaka-nirmitāḥ
kṣipraṁ vineśur vidura
kleśā jñānodaye yathā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sandhīyamāne—miközben íjához illesztette; etasmin—ez a nārāyaṇāstra; māyāḥ—az illúzió; guhyaka-nirmitāḥ—amit a yakṣák teremtettek; kṣipram—nagyon hamar; vineśuḥ—elpusztult; vidura—ó, Vidura; kleśāḥ—illuzórikus fájdalmak és örömök; jñāna-udaye—a tudás felébredésekor; yathā—mint.


FORDÍTÁS

Amint Dhruva Mahārāja a nārāyaṇāstra nyilat az íjához illesztette, a yakṣák teremtette illúzió azonnal szertefoszlott, ahogy minden anyagi fájdalom és öröm is megszűnik, amikor az ember teljesen megismeri az önvalót.


MAGYARÁZAT

Kṛṣṇa olyan, mint a nap, māyā, vagyis Kṛṣṇa illuzórikus energiája pedig olyan, mint a sötétség. A sötétség a fény hiányát jelenti, māyā pedig ehhez hasonlóan a Kṛṣṇa-tudat hiánya. A Kṛṣṇa-tudat és māyā mindig egymás mellett állnak. Amint felébred a Kṛṣṇa-tudat, az anyagi lét minden illuzórikus fájdalma és öröme megsemmisül. Māyām etāṁ taranti te (BG 7.14): a mahā-mantra állandó éneklése mindig távol fog minket tartani māyā illuzórikus energiájától.