HU/SB 4.13.35
35. VERS
- iti vyavasitā viprās
- tasya rājñaḥ prajātaye
- puroḍāśaṁ niravapan
- śipi-viṣṭāya viṣṇave
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; vyavasitāḥ—eldöntötték; viprāḥ—a brāhmaṇák; tasya—övé; rājñaḥ—a királynak; prajātaye—azzal a céllal, hogy fia szülessen; puroḍāśam—az áldozati kellékeket; niravapan—felajánlva; śipi-viṣṭāya—az Úrnak, aki az áldozati tűzben van; viṣṇave—az Úr Viṣṇunak.
FORDÍTÁS
Így aztán hogy Aṅga királynak fia születhessen, úgy döntöttek, hogy felajánlásokat tesznek az Úr Viṣṇunak, aki jelen van minden élőlény szívében.
MAGYARÁZAT
Az áldozati rituációk során a yajña arénában néha állatokat áldoznak fel. Nem azért teszik, hogy elpusztítsák őket, hanem hogy új életet adjanak nekik. Így bizonyosodtak meg arról, hogy a brāhmaṇák megfelelően ejtik-e ki a védikus mantrákat. Az orvosi laboratóriumokban gyakran pusztítanak el kis állatokat, hogy egy-egy gyógyszer hatását megvizsgálják. A klinikákon az állatokat nem keltik újra életre, ám a yajña arénában feláldozott állatnak a védikus mantrák ereje új életet adott. A versben a śipi-viṣṭāya szóval találkozunk. Śipi azt jelenti, hogy „az áldozat lángjai”. Ha a felajánlásokat az áldozati tűz lángjai közé helyezik, akkor az Úr Viṣṇu jelen van ott a lángok formájában. Az Úr Viṣṇut ezért Śipiviṣṭának is nevezik.