HU/SB 4.14.1
1. VERS
- maitreya uvāca
- bhṛgv-ādayas te munayo
- lokānāṁ kṣema-darśinaḥ
- goptary asati vai nṝṇāṁ
- paśyantaḥ paśu-sāmyatām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya folytatta; bhṛgu-ādayaḥ—Bhṛgu által vezetett; te—mindannyian; munayaḥ—a nagy bölcsek; lokānām—az embereknek; kṣema-darśinaḥ—akik mindig a javukat akarják; goptari—a király; asati—hiányában; vai—bizonyára; nṝṇām—minden alattvalónak; paśyantaḥ—megértve; paśu-sāmyatām—állati szintű lét.
FORDÍTÁS
Maitreya, a nagy bölcs így folytatta: Ó, hős Vidura! A Bhṛgu vezette hatalmas bölcsek mindig a nép javára gondoltak. Amikor látták, hogy Aṅga király eltűnése után senki sem védelmezi az emberek érdekeit, megértették, hogy uralkodó nélkül függetlenné váltak, és nem követik többé a szabályokat.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben fontos a kṣema-darśinaḥ szó, ami azokra utal, akik mindig az emberek jólétére gondolnak. A nagy bölcsek, akiknek élén Bhṛgu állt, mindig azon töprengtek, hogyan emelhetnék a lelki síkra az univerzumban élő emberek mindegyikét, és a bolygók királyainak is azt tanácsolták, hogy ezt a végső életcélt szem előtt tartva uralkodjanak az emberek fölött. A nagy bölcsek általában jó tanácsokkal látták el az ország urát, a királyt, aki aztán utasításaiknak megfelelően uralkodott. Aṅga király eltávozása után nem volt senki, aki követte volna a nagy bölcsek útmutatását, ezért az emberek teljesen fékezhetetlenekké váltak, mintha állatok lennének. A Bhagavad-gītā (BG 4.13) leírja, hogy az emberi társadalmat a tulajdonságok és a tettek szerint négy rendre kell osztani. Minden társadalomban lennie kell egy értelmiségi, egy irányító, egy termelő és egy kétkezi munkát végző osztálynak. A modern demokráciában ez a tudományos felosztás teljesen a feje tetejére állt, és szavazás útján śūdrákat, munkásokat választanak a vezető állásokba. Ezek az emberek nem ismerik az élet végső célját, ezért szeszélyesen hoznak törvényeket, anélkül, hogy tudnák, mire való az élet. Ennek az az eredménye, hogy senki sem boldog.