HU/SB 4.14.18
18. VERS
- yasya rāṣṭre pure caiva
- bhagavān yajñā-pūruṣaḥ
- ijyate svena dharmeṇa
- janair varṇāśramānvitaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—akinek; rāṣṭre—az államban vagy a királyságban; pure—a városokban; ca—szintén; eva—bizonyára; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; yajña-pūruṣaḥ—aki minden áldozat élvezője; ijyate—imádott; svena—sajátjuk; dharmeṇa—foglalkozásukkal; janaiḥ—az emberek által; varṇa-āśrama—a nyolc társadalmi rend intézménye; anvitaiḥ—akik követik.
FORDÍTÁS
A királyról tudhatjuk, hogy jámbor, ha államában és városaiban az emberek szigorúan követik a varṇa és āśrama nyolc társadalmi rendjének rendszerét, és saját mesterségüket űzve valamennyien imádják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
MAGYARÁZAT
Ez a vers nagyon szépen elénk tárja, mi az állam és a polgárok kötelessége. Mind a kormány vezetőjének — a királynak —, mind a polgároknak a tevékenységét úgy kell irányítani, hogy végül mindenki az Istenség Legfelsőbb Személyiségének odaadó szolgálatát végezze. A királynak, az ország vezetőjének az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének kell lennie, ezért gondoskodnia kell arról, hogy minden rendben folyjon, s hogy az emberek a négy varṇából és négy āśramából álló tudományosan megalapozott társadalmi rendszerben éljenek. A Viṣṇu Purāṇa elmondja, hogy ha az embereket nem a négy varṇából (brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra) és a négy āśramából (brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa āśramából) álló, tudományos alapokon nyugvó társadalmi rendszernek megfelelően nevelik, valamint ha nem ennek megfelelően élnek, akkor a társadalmat nem lehet igazán emberi társadalomnak tekinteni, s nem haladhat az emberi élet végső célja felé. A kormánynak kötelessége ügyelni rá, hogy minden a varṇák és az āśramák rendszerében történjen. Bhagavān yajña-pūruṣaḥ — mondja a vers: az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa a yajña-pūruṣa. A Bhagavad-gītā (BG 5.29) szintén kijelenti: bhoktāraṁ yajña-tapasām, Kṛṣṇa minden áldozat végső célja. Ő minden áldozat élvezője is, ezért yajña-pūruṣaként ismerik. A yajña-pūruṣa szó az Úr Viṣṇura, az Úr Kṛṣṇára vagy a viṣṇu-tattva kategóriában bármelyik Istenség Személyiségére utal. A tökéletes emberi társadalomban az emberek a varṇa és āśrama rendjeiben élnek, és saját hivatásukat űzve az Úr Viṣṇut imádják. Minden ember, aki valamilyen mesterséget űz, tettei eredményével szolgálatot végez. Ez az élet tökéletessége. A Bhagavad-gītā (BG 18.46) elmondja:
- yataḥ pravṛttir bhūtānāṁ
- yena sarvam idaṁ tatam
- sva-karmaṇā tam abhyarcya
- siddhiṁ vindati mānavaḥ
„Ha a mindent átható Urat, minden élőlény eredetét imádja az ember, akkor a számára előírt tetteket végezve elérheti a tökéletességet.”
A brāhmaṇáknak, kṣatriyáknak, śūdráknak és vaiśyáknak tehát a śāstrák előírásai alapján végezniük kell meghatározott kötelességüket, s így valamennyien elégedetté tehetik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut. A királynak, az ország fejének ügyelnie kell arra, hogy alattvalói így tegyenek. Az államnak, a kormánynak nem szabad elhanyagolnia kötelességét, s nem szabad világi államnak kikiáltania az országot, ahol senkit sem törődik azzal, hogy az emberek fejlődnek-e a varṇāśrama-dharmában vagy sem. Manapság a kormány tisztségviselői és az emberek vezetői nem tartják tiszteletben a varṇāśrama-dharmát, s önteltségükben úgy gondolják, hogy az állam világi állam. Egy ilyen kormányban senki sem lehet boldog. Az embereknek követniük kell a varṇāśrama-dharmát, s erről a királynak kell gondoskodnia.