HU/SB 4.14.7
7. VERS
- venasyāvekṣya munayo
- durvṛttasya viceṣṭitam
- vimṛśya loka-vyasanaṁ
- kṛpayocuḥ sma satriṇaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
venasya—Vena királynak; āvekṣya—miután látták; munayaḥ—mind a nagy bölcsek; durvṛttasya—a nagy gonosztevőnek; viceṣṭitam—a cselekedeteit; vimṛśya—mérlegelve; loka-vyasanam—az emberekre leselkedő veszélyt; kṛpayā—könyörületességből; ūcuḥ—beszéltek; sma—a múltban; satriṇaḥ—akik az áldozatokat bemutatják.
FORDÍTÁS
Összegyűltek a nagy bölcsek, s a kegyetlen Vena rémtettei láttán arra a következtetésre jutottak, hogy nagy veszély és katasztrófa fenyegeti a világ embereit. Könyörületességből beszélgetni kezdtek, hiszen ők maguk voltak az áldozatok végrehajtói.
MAGYARÁZAT
Vena király trónra emelése előtt a nagy bölcsek mindannyian a társadalom érdekét tartották szem előtt, s amikor később látták, hogy Vena király felelőtlen, kegyetlen és embertelen uralkodó, újra csak az emberek javára gondoltak. Tudnunk kell, hogy a bölcsek, a szentek és a bhakták nagyon is törődnek az emberek jólétével. A közönséges karmīkat egyedül a pénzszerzés érdekli, hogy elégedetté tehessék érzékeiket, a közönséges jñānīk pedig távol tartják magukat a társadalomtól, amikor a felszabaduláson spekulálnak, az igaz bhakták és szentek azonban mindig amiatt aggódnak, hogyan tehetnék az embereket anyagi és lelki szempontból egyaránt boldoggá. A nagy bölcsek ezért arról kezdtek beszélgetni, hogyan lehetne kiszabadulni a veszélyes helyzetből, melyet Vena király teremtett.