HU/SB 4.15.24
24. VERS
- mahad-guṇān ātmani kartum īśaḥ
- kaḥ stāvakaiḥ stāvayate ’sato ’pi
- te ’syābhaviṣyann iti vipralabdho
- janāvahāsaṁ kumatir na veda
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mahat—kiváló; guṇān—tulajdonságok; ātmani—magában; kartum—megnyilvánítani; īśaḥ—alkalmas; kaḥ—ki; stāvakaiḥ—követők által; stāvayate—dicsőítésre késztet; asataḥ—nem létező; api—bár; te—ők; asya—övé; abhaviṣyan—lehetett volna; iti—így; vipralabdhaḥ—becsapott; jana—embereknek; avahāsam—sértés; kumatiḥ—ostoba; na—nem; veda—tudja.
FORDÍTÁS
Hogyan tűrné el követőitől a dicsőítést egy intelligens ember, aki még nem rendelkezik ilyen kiváló tulajdonságokkal, ám alkalmas arra, hogy egyszer szert tegyen rájuk? Ha úgy magasztalunk valakit, hogy azt mondjuk neki, ha művelt lenne, talán nagy tudós vagy nagy ember lehetne belőle, ez nem más, mint csalás. Az az ostoba, aki elfogadja az efféle dicsőítést, nem tudja, hogy ezek a szavak pusztán sértegetik.
MAGYARÁZAT
Pṛthu Mahārāja az Istenség Legfelsőbb Személyiségének inkarnációja volt, ahogyan azt az Úr Brahmā és a többi félisten is bizonyították, amikor mennyei ajándékokkal halmozták el. Mivel azonban csak most koronázták meg, tetteiben még nem mutatta ki isteni tulajdonságait, s így nem akarta elfogadni hívei magasztaló szavait. Isten állítólagos inkarnációinak tanulniuk kellene Pṛthu király viselkedéséből. Az isteni tulajdonságokkal nem rendelkező démonoknak nem szabad elfogadniuk követőiktől a hamis magasztalást.